Külvárosi diák Mercedesszel
Focimeccs után beszélgetünk az iskola műfüves nagypályája mellett. Bár ez nem egy elit iskola, csak egyike a 39 ezres település tizenhat iskolájának, egy ilyen pálya errefelé természetes.
– Van itt gyerek mindenhonnan, ez egy átlagos svájci külvárosi iskola. A mi osztályunkban 23 főből 15 külföldi, az iskolában pedig tizenöt nemzetiség tanul – mondja tökéletes berni német dialektussal egy 16 éves, macedón származású fiú, aki úgy emlékszik vissza: mozdulni sem lehetett az iskolában a sok újságírótól, amikor három éve felröppent a hír az észak-koreai szálról.
– Értse meg, ez egy iskola, dolgozni szeretnénk, de az utóbbi időben ismét elárasztottak minket az újságírók! Az önkormányzat felelős a további nyilatkozatokért, nekünk megtiltották, hogy bármit mondjunk – indokolja tartózkodását az iskola igazgatója, Peter Burri. – Túlságosan nagy nyomás nehezedett az iskolára, ami már az oktatást veszélyeztette, ezért határt kellett szabnunk a sajtónak – mondja lapunknak Ueli Studer, az iskoláért felelős városi vezető.
A felhajtás azután kezdődött, hogy a Kim-örökösök svájci tartózkodása után nyomozó egyik japán újságíró az iskolában egy osztályképen felismerni vélte Kim Dzsong Il legkisebb fiát, Kim Dzsong Unt. Amikor az észak-koreai vezér 2009 szeptemberében őt nevezte meg utódjául, a rezsim által leginkább fenyegetett országokból, Japánból, Dél-Koreából és Tajvanról érkező újságírók valósággal megrohamozták az iskolát. A forgatócsoportok minden mozdítható bizonyítékot magukkal vittek az iskolából, így az ügyet kirobbantó képet is. Ekkor a kedélyeket csillapítandó Ueli Studer sajtótájékoztatót hívott össze. – Míg Svájcban ez inkább egy kis színes hír, addig a Távol-Keleten húsba vágó ügy, hogy ki a vezér Észak-Koreában. Sorra estek be a szerkesztőségünkbe a tévéstábok, hogy a segítségünket kérjék. Valóságos ostromállapot alakult ki – meséli Mischa Aebi, a Berner Zeitung újságírója.
– 1998 és 2000 között valóban járt egy észak-koreai diák az iskolába. Egy nagykövetségi munkatárs fiaként jelentkezett az intézménybe – mondja Studer. Ugyanakkor az észak-koreai „uralkodócsaládra” utaló Kim nevű tanulójuk nem volt. A diák jól beilleszkedett, szorgalmas volt, szívesen kosárlabdázott. 2000-ben aztán váratlanul kijelentkezett az iskolából anélkül, hogy azt befejezte volna.
A svájci lapok és a nemzetközi média sorra közölte az egykori osztálytársak visszaemlékezéseit, akik csodálkozva fedezték fel a híradásokban egykori osztálytársukat. Valóságos vadászat indult az interneten, a közösségi hálókon a feltételezett észak-koreai vezér osztálytársai után.
Ellentmondásosak ugyanakkor a 14 és 17 éves kora között Un-Pak álnéven tanuló Kim Dzsong Un iskolás éveiről szóló beszámolók. – Agresszív volt, olykor sípcsonton rúgott, de le is köpött minket – számolt be emlékeiről egy névtelenül nyilatkozó volt osztálytársnő a Berner Zeitungnak. A kapcsolatteremtésben kezdetben a németnyelv-tudás hiánya is gátolhatta, így eleinte elszigetelődött az osztályban, lányokkal egyáltalán nem foglalkozott. Mindig Nike sportcipőben és klasszikus „háromcsíkos” Adidas melegítőben járt. Az egyetlen terület, ahol valóban feloldódott, a kosárlabda volt, de itt is agresszívan játszott.
Másképp nyilatkozik a portugál származású Joaco Micaelo, aki szerint észak-koreai padtársa rendes srác volt, együtt kosaraztak és Jackie Chan-filmeket néztek. Akkor még nem hitte el neki, hogy apja az észak-koreai diktátor, pedig egy fotót is mutatott kettejükről, mondta a Berner Zeitungnak. A gyereket a beszámolók szerint mindennap egy Mercedesszel hozták iskolába. Állandó kísérete két nő és egy férfi volt, akik még kosárlabdázás közben is figyelték a pálya mellől – nyilatkozta egy másik barátja, Marco Imhof, aki a svájci köztelevízó műsorában nyugodt gyerekként emlékezett rá. Egy névtelenül nyilatkozó osztálytársa a Bundnak számolt be arról, hogy elég sajátosan kezelte az iskolai kötelezettségeket, olykor csak később érkezett, netán délután, vagy egyszerűen eltűnt két hétre. Úgy tűnt, különleges státusza van.
– Itt már senki nem foglalkozik az észak-koreai diktátorral – mondja a Kirchstrasse 10. egyik lakója. Azóta kicserélődtek a lakók a házban, de tud róla, hogy állítólag itt lakott Un.
– Ez egyáltalán nem elit negyed, öregek lakják meg bevándorlók – mondja a 24 éves Andres, aki szintén az iskolától néhány száz méterre található lakóparkban él.
– Semmi biztosat nem tudunk arról, hogy valóban itt tanult volna, kizárólag spekulációkra és az osztálytársak közlésére támaszkodhatunk, mi az önkormányzatnál semmit nem vettünk észre – erősíti meg Studer. – Az iskolába jártak olykor diplomatagyerekek, ők is térítésmentesen. Tudomásom szerint összesen három észak-koreai gyerek járt ide, két fiú és egy lány, mivel annak idején Könizben volt az észak-koreai nagykövetség.
A svájci televízió beszámolója szerint a berni észak-koreai nagykövet abban az időben Kim Dzsong Il bizalmasa volt, így lehetséges, hogy a gondjaira bízta fiát. Erről megkérdeztük az észak-koreai nagykövetséget, de a vonal végén jelentkező munkatárs cáfolta, hogy Kim Dzsong Un a liebefeldi steinhölzli iskolába járt volna, és nem kívánt további felvilágosítással szolgálni. A berni dél-koreai konzul ugyanakkor megkeresésünkre reményét fejezte ki, hogy az új észak-koreai vezér svájci tanulmányai hozzájárulhatnak országa külpolitikájának kedvező alakításához.
