Az immár hitelesnek tekinthető adatok szerint az urnákhoz járulók legalább 66 százaléka szeretne Európához tartozni, míg több mint 33 százalékuk meghúzódna inkább az unió és a Balkán között. A Horvátország északibb, szegényebb vidékein élők voltak a motiváltabbak és aktívabbak a népszavazásnál. Nekik van talán kevesebb vesztenivalójuk, hiszen arrafelé a legnagyobb például a munkanélküliség. Nem meglepő az sem, hogy Dalmáciában – és ott is például Dubrovnikban – maradtak távol a legtöbben a szavazástól. A tengerpartját félti talán a legjobban Horvátország.

Hiába figyelmeztetnek a horvát politikai elemzők, hogy az út Európába meglehetősen göröngyös lehet, az EU-tagság pedig csupán ésszerű lehetőség. A társadalom lelkesebb fele most eufóriában ünnepel, hiszel tejjel-mézzel folyó Kánaánnak látja a Brüsszelből irányított Nyugatot. Kinyílnak a határok, szabadon lehet majd munkát vállalni Európán belül bárhol, a horvát piacon végre megjelenhetnek a világcégek, és leverik a hazai szolgáltatók magas árait – ezt vizionálják legalábbis az unió horvát hívei.

Az ellenzők érdekes módon a szombati magyar békemenettel példálóznak, és az ott kántált unióellenes jelszavakat idézik. Szerintük egyébként nincs még veszve minden, hiszen a horvát csatlakozási szerződést 27 országnak kell ratifikálnia ebben az évben. Addig is, mennyibe fog kerülni a csatlakozás, mit kapunk majd, és mit veszthetünk? Ezek a találgatások töltik meg a horvát lapokat.

„A kérdés inkább az – írja erre nostra_damir felhasználónévvel egy kommentelő az Index.hr horvát internetes hírportálon –, hogy egyáltalán várni fog-e minket bárki is Európában?”

Zoran Milanovic miniszterelnök, Ivo Josipovic államfő és Boris Sprem, a parlament elnöke ünnepli az eredményt a zágrábi törvényhozásban FOTÓ: REUTERS