A háttérben érthető okok állnak: Montenegróban és a Szerbiától egyoldalúan négy éve függetlenedett Koszovóban a 90-es évek jugoszláv dinárjának hiperinflációja után senki sem gondol önálló pénznem bevezetésére.

– Számunkra a legfontosabb a pénzügyi stabilitás és az alacsony infláció – mondta lapunknak Nikola Fabris.A montenegrói Központi Bank munkatársa szerint ezt az euró biztosítja; éppúgy, ahogyan korábban a német márka, amely a hiperinflációtól elsodort jugoszláv dinárt először váltotta a félmilliós országban. Az osztályvezető szerint tévedés azt állítani, hogy veszélyt jelenthet egy olyan gazdaságra az euró, amely kevésbé fejlett, mint az euró magállamai.

– Görögországban már a drachma idején is súlyos egyensúlygondokkal küzdöttek. A problémát nem az euró, hanem a rossz fiskális politika okozta –jegyeztemeg Fabris.Montenegró ezzel szemben alacsony, tavaly 1,4, az idén 3 százalékos inflációval néz szembe, miközben a költségvetési hiány az előző évben 3,9 százalék volt, és az ország államadóssága a GDP 44 százaléka.

– Az euró bizalmat ébreszt a fogyasztókban és a külföldi befektetőkben, akik számára előnyös, hogy nincs árfolyamkockázat – hoz egy kézenfekvő érvet Fabris. A bankrendszer gyors fejlődését is segítette az euró. A hitelezés fennakadások nélkül működik, szinte kizárólag euróban, így a hitelfelvevőknek sem kell szembenézniük törlesztőrészleteik váratlan megugrásával. – Egy ideig volt egy-két százaléknyi frankhitel a piacon, de ez mára eltűnt – mondta Fabris. A készpénz hiánya sem probléma: a turizmusból, államközi kereskedelemből és nem utolsósorban a külföldön dolgozók hazautalásaiból jut elegendő euró.

Hasonlók az érvek Koszovóban, amely az euró 2002-es megjelenése előtt szintén a német márkát tekintette fizetőeszközének. (Ahogyan tette Bulgária is, amely saját valutáját használja, de annak árfolyama 14 éve stabilan kötött: először a márkához, majd az euróhoz.) A kétmilliós, Szerbia által el nem ismert köztársaság központi bankja csak arra ügyel, hogy megfelelő mennyiségű euró legyen forgalomban. – Az euró hozzájárul a pénzügyi és ezen keresztül a makrogazdasági stabilitáshoz – nyilatkozta korábban a Balkaninsight.com portálnak a Koszovói Központi Bank (CBK) vezetőségi tagja. Gani Gerguri szerint saját pénzzel – amit még Koszovó első elnöke, a néhai Ibrahim Rugova javasolt –az ország ma sokkal nehezebb gazdasági helyzetben lenne.

Igaz, Koszovónak nem is volt választása: a szerb hadsereg bevonulását követő NATO-beavatkozás nyomán nemzetközi protektorátus lett, és az ENSZ missziója (UNMIK) javasolta, hogy Koszovó 2002-től az eurót használja. Maga az EU hivatalosan nem járult hozzá, de a helyzetet hallgatólagosan tudomásul vette. Az erős valuta szűkíti ugyan a koszovói export lehetőségeit (a kivitel 44 százaléka az EU-ba irányul), és alacsonyan tartja a vásárlóerőt, ám helyi pénzügyi szakemberek szerint a kordában tartott infláció, a pénzügyi szolgáltatások gyors fejlődése kárpótol ezekért a hátrányokért. A hitelezés 99,6 százalékban euróalapú, amely így biztonságot nyújt az adósoknak – nyilatkozta lapunknak a CBK szóvivője, Besnik Kada.

A két ország méreténél fogva nem befolyásolja az eurózónát: 2012-es költségvetésük összértéke alig haladja meg a hárommilliárd eurót. (Ez Szlovénia költségvetésének alig hét százaléka.) Hivatalos fizetőeszközként nem, de a gyakorlatban a Balkán sok más országában is alapvető szereplő az euró: Szerbiában a magánmegtakarítások 92 százalékát külföldi valutában, zömmel euróban őrzik. Horvátországban ez az arány 81 százalék – emlékeztet az Eubusiness.com hírportál.