Két hétig tartotta magát a német Xerox-miniszter
Zu Guttenberg plágiumügyét hetekig tárgyalta a német sajtó, pártállástól függetlenül. A sztorit a balliberális Süddeutsche Zeitung dobta fel: egy brémai jogász, Andreas Fischer-Lescano recenziót akart írni a disszertációról, de gyanúsan ismerős mondatokba ütközött. Rutinszerűen rákeresett a Google keresőprogrammal, és meglepetésére kiderült: több bekezdés szóról szóra megegyezik szakmai újságcikkek szövegeivel. Fischer-Lescano ezután értesítette a bayreuthi egyetemet, amely 2007-ben summa cum laudével jutalmazta Zu Guttenberget az Egyesült Államok alkotmányát az Európai Unió alapjogi szerződésével összehasonlító művéért. Az ügy rendkívül kínos volt az egyetem számára, amely gyorsan cselekedett: megvonta a politikustól a doktori címet.
Zu Guttenberg először tagadta és képtelenségnek minősítette a plágiumvádakat, majd mentegetőzött, hogy nem szándékosan másolt, végül kénytelen volt elismerni, hogy súlyos hibákat követett el, túlbecsülte a képességeit, és maga ajánlotta fel, hogy inkább nem használja a doktori címét. Azt viszont végig tagadta, hogy az egész disszertációt valaki más írta volna a nevében – pedig sokan erre gyanakodtak. A német lapok szinte versenyt futottak, hogy melyikük talál több gyanús, lopott részt Zu Guttenberg értekezésében. Végül kiderült, hogy még a Bundestag szakmai anyagaiból is merített szó szerint, forrásmegjelölés nélkül, bekezdéseket másolt ki az Európai Bizottság dokumentumaiból, és még a bevezetést is szó szerint átemelte valahonnan. A botrány hevében létrehozott, a plágium kiszűrésére szolgáló GuttenPlagWiki keresőprogram végül már azt mutatta: a disszertáció 94 százaléka nem tekinthető saját műnek. A lapok ekkor már csak Xerox-miniszterként emlegették.
A politika egy ideig hallgatott, igyekezett nem reagálni a vádakra. Angela Merkel kancellár első nyilatkozatában kiállt a fiatal politikus mellett, arra hivatkozva, hogy védelmi miniszterként kitűnő munkát végez. Az ellenzék kezdettől fogva a fejét követelte, és hamarosan követőkre talált a konzervatív oldalon is: Norbert Lammert, a Bundestag elnöke (CDU) szintén rosszallását fejezte ki, de elismert kereszténydemokrata és keresztényszociális politikusok is tarthatatlannak minősítették a helyzetet. Tiltakozott több egyetem, a német kulturális tanács, a tudományos kutatók szervezete, és 60 ezren írták alá azt a nyílt levelet, amit a doktoranduszok szövetsége küldött Angela Merkel kancellárnak. Főképp azt kifogásolták, hogy a politika igyekszik jelentékteleníteni a plágiumvádakat, pedig az nem más, mint csalás, és a dolgot különösen kínossá teszi, ha azt az állam egy magas rangú képviselője követi el.
Voltak persze, akik összeesküvés-elméletre gyanakodtak, mondván, hogy Fischer-Lescano nem véletlenül talált rá Zu Guttenberg dolgozatára. Amikor a miniszter végül március elején lemondott, azzal vádolta a médiát, hogy elviselhetetlenné tették az életét. Végül levélben kért elnézést a szerzőktől, akiknek műveit hivatkozás nélkül felhasználta.
A politikus ellen büntetőeljárás is indult a szerzői jogok megsértése és csalás miatt. Végül egyetlen „áldozata” tett csak feljelentést, de a bíróság 23 esetben állapította meg a szerzői jogok megsértését, és az átmenetileg Washingtonba menekült expolitikust 20 ezer eurós bírságra ítélte. A plágium csúnya foltot ejtett Zu Guttenberg megítélésén, de nincs kizárva, hogy vannak még politikai tervei. Egy évvel a botrány után úgy tűnik, készíti elő a visszatérését.
