A tizennyolcmillió választó most először szembesült azzal 1996 óta – amikor a szárazföldi Kína a Tajvani-szoros felé kilőtt rakétákkal próbálta befolyásolni a választások eredményét –, hogy nem a nagy testvérhez fűződő viszony szabta meg az elnöki posztért vetélkedők vitáját.

Peking is a szokottnál viszszafogottabban követte a mostani tajvani kampányt. Ezt annak tudatában teszi az ősszel vezetői cserére készülő Kínai Kommunista Párt, hogy Tajvanon a nacionalista párt, a Kuomintang színeiben ringbe szálló Ma Ying-jeou elnöksége áttörést hozott a kapcsolatokban. Megszűnt az önállóság kihirdetésével való fenyegetőzés, amely az előző államfő, a Haladó Demokrata Pártot képviselő Chen Shu-bian egyik fő fegyvere volt. Helyette gazdasági megállapodások sora született.

Tajvan tavalyi 4,5 százalékos GDP-növekedését a kínai piacnak köszönheti. Megindultak a közvetlen légi járatok a 160 kilométer széles szoros felett, ami nem csupán a több mint egymillió, Kínában tevékenykedő tajvani vállalkozónak volt jó hír. Hárommillió turista kereste fel a szigetet a szárazföldi Kínából. Pekingből egyedül Xi Jinping alelnök – akit Hu Jintao államfő és pártfőtitkár leendő utódaként emlegetnek –nyomatékosította a javuló kapcsolatok folytatásának feltételeként, hogy az új tajvani elnöknek az 1992-es megállapodáshoz kell igazodnia. Ez rögzítette az egy Kína elv elfogadását a két fél között.

Az Amerikai Egyesült Államok – amely Peking megannyi tiltakozása közepette is megmaradt Tajvan fő fegyverszállítójának és biztonsága garantálójának – szintén csendben követte a választási kampányt. Miután Barack Obama elnök tavaly a térségben járva meghirdette az eddiginél aktívabb csendes-óceáni szerepvállalást, feltételezhetően nem érdekelt Kína hergelésében.

A közvélemény-kutatások a 61 éves Ma Ying-jeou elnök három-négy százalékos előnyét mutatták fő vetélytársával, a haladó demokraták színeiben induló Tsai Ing-wennel szemben. A Londonban közgazdaságot végzett asszony – aki főleg a sziget déli agrártermelői, illetve a Tajvanra régebben betelepültek támogatására számíthat – kampányában azt kifogásolta, hogy a Ma elnökségével beindított nyitás Kína felé egyolda lúan az üzleti, vállalkozói köröknek kedvezett. Ennek következtében a felső réteg jövedelme a legszegényebb húsz százalékának hatszorosára nőtt. Nem riogat a függetlenség kinyilvánításával, de szerinte ha tovább erősödnek Kínával az intézményes kapcsolatok, az árt Tajvan szuverenitásának.