A vesztébe rohan-e Amerika?
Az egyik oldal szerint ez az Egyesült Államok vezető szerepének elvesztéséhez és az ország hanyatlásához fog vezetni, míg mások úgy vélik: régen meg kellett volna tenni ezt a lépést, mert az ország nem engedheti meg magának a jelenlegi hadereje fenntartását.
Az elnök által a Pentagonban bejelentett változások azt tükrözik, hogy az elmúlt tíz év két nagy háborúja, Irak és Afganisztán lezárult, illetve a végéhez közeledik. A hangsúlyok pedig eltolódnak a tengeri és légierő felé, illetve földrajzilag is, Kelet-Ázsiába. (Az amerikai külügyminisztérium már korábban meghirdette, hogy külpolitikájának középpontjában ezentúl a csendes-óceáni térség áll, ahol Kína felemelkedése és fegyverkezése miatt aggódnak a környező országok.)
Az új doktrína leszámol azzal a korábbi, ám eddig sem mindig tartható elvvel, hogy az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie egyszerre két szárazföldi háború sikeres megvívására. Ehelyett egy háború megvívása, egy másik fronton pedig az ellenség feltartásának képessége a cél. Valószínűleg csökken az Európában állomásozó erők létszáma és az ország nukleáris ereje is. A szárazföldi haderő és a tengerészgyalogság létszámát pedig 10-15 százalékkal csökkenthetik; ezek jelenlegi létszáma összesen 766 ezer fő – emlékeztet a Reuters. A legtöbb szám azonban még spekuláció: a részleteket csak néhány hét múlva közli a Pentagon, amikor elkészül a 2013-as költségvetésével. Továbbra is nagy hangsúlyt fektet majd az amerikai hadsereg a pilóta nélküli repülőgépek, a drónok használatára, a cyberhadviselésre, a megfigyelés és a hírszerzés területére – írja a The New York Times. Az amerikai napilap megjegyzi: a szeptember 11-e előtti terrortámadások előtt már Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter is a kisebb, ám magasabb rendű technikával felszerelt hadsereg mellett állt ki.
Mindezek mellett Obama hangsúlyozta: a védelmi költségvetés továbbra is nőni fog, és magasabb lesz, mint a Bush-érában, mivel „továbbra is vannak olyan globális feladataink, amelyek megkövetelik vezető szerepünket”. Leon Panetta védelmi miniszter szerint pedig „tévedés ne essék, továbbra is képesek leszünk egyszerre két ellenséggel szembenézni és le is győzni őket”.
Az új stratégia mindamellett rengeteg kritikát váltott ki, elsősorban republikánus oldalról. Sokan felróják, hogy ez esetben a költségvetéshez igazították a stratégiát, és nem fordítva, amit hibának tartanak. Az egyik legbefolyásosabb amerikai kutatóintézet, az amerikai Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) telefonos konferenciabeszélgetésén – amelybe lapunk is bekapcsolódott – éles vita alakult ki a két meghívott szakértő között.
– Az irány helyes, ezt már korábban meg kellett volna tenni – szögezte le Richard K. Best, a CFR munkatársa, aki szerint még nagyobb költségcsökkentésre lenne szükség. A hidegháború után ugyanis megváltoztak a stratégiai kihívások, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a hosszú távú tervezésre, és a feladatok egy részét át kell hárítani a szövetségesekre.
Max Boot, az agytröszt másik munkatársa ezt épp ellenkezőleg látja: a kiadáscsökkentés szerinte Amerika erejének és befolyásának hanyatlását hozza. Az Obama-kormány a rövid távú spórolás oltárán feláldozza az ország vezető szerepét hosszú távon. Kínát, Észak-Koreát és Iránt olyan fenyegetésnek tartja, amely erős amerikai haderőt kíván. – Az ellenségeink nem lesznek olyan udvariasak, hogy sorban, egymás után támadjanak meg minket – mondta a „két háború doktrína” feladásáról. Hangsúlyozta: az amerikai történelem során szinte soha nem sikerült előre megjósolni, hogy hol lesz a következő konfliktus, „2001. szeptember 10-én sem gondolta volna senki, hogy hamarosan Afganisztánban fognak harcolni a csapataink”.
A legfontosabb kérdés persze a pénz: annak a haderőnek a fenntartása, amely költségeiben nagyobb, mint az utána következő tíz együttesen, csillagászati összegekbe kerül. – Ha mi akarunk a világ csendőre lenni, ám legyen, de az sok pénzbe kerül. Ehhez adót kell emelni, arra pedig a republikánusok sem hajlandók – kontrázott Best a vita során. Ám szerinte „Amerika globális feladatainak definíciója szerényebb kell hogy legyen”. Mindeközben hangsúlyozta, hogy a két nagy párt között konszenzus van arról, hogy Amerika továbbra is az első számú katonai hatalom kell hogy maradjon a világban, ám emlékeztetett rá: a védelmi költségvetést az otthoni kiadások, például az egészségügy kárára lehetne csak megtenni.
A Pentagon büdzséjének csökkentése a gazdaságra is hatással lesz, ami kényes kérdés lehet az elnökválasztás előtt. A hadiipari megrendelések csökkenése számos államot, például Texast is érzékenyen érinti majd, ésMax Boot szerint súlyos gondokat fog okozni az is, hogy tapasztalt katonák, veteránok kerülnek majd utcára, miközben a munkanélküliség így is magas.
Könnyen hozta Romney New Hampshire-t
A vártnál is nagyobb fölénnyel győzött a New Hampshire-i republikánus előválasztáson Mitt Romney. Az igazi megmérettetés azonban nem ez volt, hanem Dél-Karolina állam lesz január 21-én, ahol a konzervatív, vallásos szavazók kegyeiért versengenek a jelöltek. Massachusetts állam egykori kormányzója könnyedén vette be Új-Angliát: 39,5 százalékkal végzett az élen. A második helyen a libertariánus nézeteket valló képviselő, Ron Paul végzett 22,8 százalékkal, míg a harmadik Jon Huntsman volt utahi kormányzó, Barack Obama elnök későbbi pekingi nagykövete lett. Az iowai „meglepetés”, Rick Santorum volt szenátor 9,3 százalékot szerzett, ami az ötödik helyre lett elég, mivel néhány száz szavazattal megelőzte őt az egykori házelnök, Newt Gingrich.
Romney győzelme nem volt kérdéses szűkebb pátriájában, Új-Angliában, csak az, mennyire tudják megszorongatni ellenfelei, és hogy az elmúlt egy hétben indított heves támadásaik mennyit faragnak le támogatottságából. Romney ugyanis ismert az államban, mióta a szomszéd Massachusetts kormányzója volt, és nyaralója is van New Hampshire-ben. A rázúduló össztűz nem hozta meg a várt eredményt: a 33-35 százalékos előrejelzéseknél is jobban teljesített. Politikai elemzők szerint nem is ez az előválasztás jelent sokat, hanem a következő, január 21-én Dél-Karolinában. Itt jelentős a vallásos, illetve a teadélután-mozgalmat támogató szavazók aránya. Az ő szavazataikban bízó, a mérsékelt Romney-tól jobbra álló ellenfelei mind abban bíznak, hogy itt megmutathatják erejüket.
Dél-Karolinában bízik például a New Hampshire-ben nem kampányoló Rick Perry texasi kormányzó és Rick Santorum is.
És épp ez lehet Romney ereje itt.
Hiába szól ellene mormon vallása és mérsékelt nézetei (például az Obama egészségbiztosítási rendszeréhez hasonló szisztéma bevezetése Massachusetsben), ha a konzervatívok szavazata megoszlik a sok jobboldali jelölt között, az könnyedén Romney győzelmét jelentheti. (K. A.)
