– Van, aki még érdes szőnyegbe is dörgöli a homlokát ima alatt, hogy mielőbb megjelenjen a bőrkeményedés, de én ezt kerülöm – avat be a rejtelmekbe Ibrahim. A fiatal orvostanhallgató szalafitának vallja magát, reményei szerint az 508 fős alsóházban nagy számban lesznek jelen az al-Núr (Fény) párt köré csoportosuló radikális vallási tömörülések koalíciójából. Megjelenésük mutatja, hogy a demokratikus átalakulást ígérő arab tavasz akár más irányt is vehet Egyiptomban, amely az arab világ legnagyobb keresztény közösségének is otthona: a koptok számát 10-15 millióra becsülik.

Bár hivatalosan nem éri őket diszkrimináció, tagjaik az élet bizonyos területein másodrendű állampolgároknak számítanak: a gyakorlatban a magas állami posztok – minisztériumi helyek, a központi bank vezető beosztásai és természetesen az államfői szék – elérhetetlenek számukra, ahogyan a hadsereg magas tisztségei is. A vallás nem magánügy Egyiptomban, ahol az állam – egyesek homlokán túl – a hivatalos dokumentumokban, például a személyi igazolványban is számon tartja állampolgárai vallási hovatartozását.

A keresztények – a koptok mellett örmény katolikusok, valamint a főként XIX. századi nyugati bevándorlók leszármazottaiból álló római katolikusok közössége – abban bíznak, hogy a szabad választások után Egyiptom modern, szekuláris állammá alakulva a társadalom teljes jogú tagjaiként fogja őket kezelni.

– A muszlimok többsége a polgári átalakulás mellett van, és idegen tőlük egy vallási állam képe. Modern, Európához közeli országot akarnak – mondta lapunknak Juhan Kolta. A kopt keresztény vezető szerint azonban terjedőben a főként Szaúd-Arábia felől érkező vahabita hatás, amit a szalafita pártok finanszírozása is fokoz. – Az országban 12 millió analfabéta él, szegények és éhesek, akik minden további nélkül elhiszik, hogy egy mélyen vallásos államban jobban élnének – vélte Kolta, aki ezzel együtt is úgy tartja, hogy a keresztényekkel hol engedékenyebb, hol keményebb Mubarak eltűnése a hatalomból nagy lehetőség az ország számára. Ám ehhez gazdasági segítségre volna szükség Nyugatról is. – Iskolákat, kórházakat, otthonokat kell építeni. Nem messze tőlünk van egy temető. Ezrek élnek ott földbe vájt lyukakban – adott képet a mélyszegénységről a szerzetes.

A nyomor valóban úton-útfélen tetten érhető, kolduló asszonyok és zsebkendőket áruló kisgyermekek hada él az utcán a 16 milliós fővárosban. – Ne felejtse el, hogy az embereket a szegénység hajtotta ki tüntetni, csak ezután jöttek a politikai követelések. Gazdasági átalakulás nélkül nincs politikai rendszerváltás – jegyezte meg a kopt vezető.

Kolta szerint a modern gazdaság és társadalom elveit képviselő politikai erő is a porondon van. Ez az Egyiptom Blokk, a baloldali és liberális pártokból álló koalíció, amely, úgy tűnik, sikertelenül célozta meg a Szabadság és Igazság párt (FJP) által dominált Egyiptomi Szövetség mögötti második helyet. A parlamenti választás múlt héten véget ért harmadik szakasza utám ugyanis megelőzik őket a szalafita pártok is, így a mandátumok 41 százalékát bíró FJP akár kétharmados többséget is szerezhet a radikálisokkal való szövetségben.

A keresztények egységesen az Egyiptomi Blokkra szavaztak, ahogyan a világra nyitott muszlimok is. Az új parlament létrejötte még sok buktatót rejt magában – például hogy miként alakul a hatalmat jelenleg gyakorló katonai tanács (SCAF) és a megválasztott törvényhozás viszonya –, de a képviselőkre nagy felelősség hárul: például az új alkotmány megfogalmazása, amit aztán népszavazásra bocsátanak.

– Szeretném, ha nem kellene a vallást a személyiben jelezni. Legyen ez magánügy – mondta egy fiatalember. Mamdunak erre személyes oka is van: ő kikeresztelkedett muszlim, mint azt a csuklójára tetovált kereszt is jelzi, ám ez hivatalosan tilos. Az ellenkező irányú áttérést azonban még az állam jóváhagyja, ahogy a vegyes házasságot is, ám utána a keresztény félnek – ez többnyire a feleség –„illik” áttérnie az iszlámra, gyermekeiket pedig automatikusan muszlimként jegyzik be. A vallást jelző igazolvány gyakran akadálya egy-egy munka megszerzésének is, bár a munkaadók hivatalosan más okot találnak az elutasításra, hiszen az alkotmány elvileg tiltja az efféle diszkriminációt.

– Nevetségesek ezek a vádak, senkit sem ér hátrányos megkülönböztetés – mondta lapunknak Muhammad el-Biltegi. Az FJP kairói szervezetének főtitkára szerint ez épp olyan oktalan vád, mint az, hogy a Muzulmán Testvériség radikális iszlámot akarna rákényszeríteni az országra. – 1400 éve együtt élünk, így lesz a jövőben is – mondta a politikus, aki szerint a vallás kötelező megjelölése akár a múlté is lehet. – Ha kell, ez is része lehet az új alkotmányról szóló vitának, aztán majd döntsenek a szavazók arról, hogy elfogadják-e – jelentette ki el-Biltegi, aki azt is visszautasította, hogy a keresztények előtt bizonyos pályák zárva volnának. – Ilyen korlátozás nem létezik. Ellentétben sok európai alkotmánnyal, amely kimondja, hogy muszlim személy nem lehet elnök – érvelt váratlan fordulattal a politikus. Példaként Nagy-Britannia alkotmányát hozta fel. (Amelynek egyrészt nincs írott alkotmánya, másrészt – lévén monarchia – nincs elnöke.) – De sok más országban is így van, több most konkrétan nem jut eszembe – mondta végül.

– Rengeteg muszlim barátom van, a napi érintkezésben sosem volt gond a vallásomból – árnyalta a képet a kairói Szent Márk-katedrálisban dolgozó Mida. A fiatalember szerint inkább az állammal való érintkezéskor érheti hátrány a keresztényeket: hivatalban, iskolában, és főként a hadseregben. Kollégája, a kicsit idősebb Juszuf bólint, bár hozzáteszi, hogy ő még az iskolában sem érezte magát kiközösítve. Az állásinterjúknál annál inkább, így kötött ki végül a város 1979-ben épült, legnagyobb kopt központjában. Azon, hogy muszlim hitre térjen – legalább papíron – el sem gondolkodott. – A szüleim is keresztények, minden ősöm az, én sem akarok más lenni. Az igazolvány kedvéért meg nem mondok mást. Az hazugság lenne.

Kairó–Budapest, 2012. január

A Szent Márk-katedrális