Szilovikok a kaszinóban
Ignatyenko csak egyik szereplője az orosz társadalom állapotára elég jellemző ügynek. 2010 közepétől – négy különleges zóna kivételével – egész Oroszországban betiltották a szerencsejátékokat. Ott maradhattak meg (mint például a kalinyingrádi exklávéban a Balti-tengernél), ahol az idegenforgalom fellendülését szerették volna ezzel elérni. A kaszinók bezártak, de azonnal ki is nyitottak. Az orosz sajtó szerint nincs olyan város, ahol ne lennének ilyen játékhelyek. Természetesen mindez tilos, ám nyilvános és közismert is. A helyiek pedig általában azt is tudják, ki patronálja ezeket a műintézeteket.
A moszkvai területen működő kaszinók gazdája egy bizonyos Ivan Nazarov volt, akit végül a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a Föderációs Nyomozó Bizottság (SZK) letartóztatott. De kisvártatva a legfőbb ügyész helyettesének utasítására kénytelenek voltak szabadon engedni. A nyomozók újra lefogták Nazarovot – az ügyészek ismét beavatkoztak. Ekkor azonban kiderült, hogy a nyomozóknak súlyos bizonyítékaik vannak. Például olyan videofelvételek, ahol a kaszinótulajdonos ügyészek társaságában lakomázik. A moszkvai körzet kaszinói havi tízmillió dollár hasznot hoztak.
Nazarov végül úgy döntött: vallani fog az FSZB-nek. Az általa előadott történet megdöbbentő: szinte a teljes ügyészség és a rendőrség krémje is részese volt az illegális üzletnek. Köztük a mostanáig szökésben lévő Ignatyenko is. Nazarov persze azt mondta, hogy az illegális bizniszt az ügyészek kényszerítették rá, és elvitték a haszon 80 százalékát is. Ebben lehet valami, hiszen a helyettes területi főügyész havi nyolcvanezer rubelt keresett, ez 640 ezer forint. Ehhez képest drága autókból egész gyűjteménye volt, és több, vagyonokat érő különleges svájci óra is volt a birtokában.
Amikor az FSZB letartóztatta az ügyészségi vezetőket, Ignatyenko feltehetően a „közeli külföldre”, Ukrajnába, vagy Fehéroroszországba menekült. Az orosz lapok a letartóztatása nyomán kiemelték, hogy a lengyelek litván útlevelet találtak nála.
Az oroszok eddig is tudták, hogy az államszervezetük mélyen korrupt. Azt azonban még nem mondták a szemükbe, hogy a törvényesség védelmére szerződött ügyészek és a bűnügyi rendőrök voltak az igazi keresztapák. Az Ignatyenko-ügy másik olvasata: harc folyik Oroszországban a különböző állami erőszakszervezetek között azért, hogy ki arassa le az illegális üzletek hasznát ezen a gazdag területen. Kié lesz a „védelmi pénz”? Az ügyészeké, a rendőröké, esetleg az SZK-é vagy az FSZB-é? A harc tehát nem bűnözők és bűnüldözők, hanem a „szilovikok” különböző csoportjai között zajlik.
Ezen a területen amúgy is váltás várható. Dmitrij Medvegyev igyekezett a maga embereit pozícióba ültetni. Az orosz sajtó máris azt rebesgeti, hogy az elnök évfolyamtársai hamarosan elveszíthetik állásukat, ha Vlagyimir Putyin lesz újra az államfő. Ignatyenko ebben a játszmában csak statiszta.
