Már a világsajtót is bejárta a hír, hogy a harmincöt évesnél fiatalabb japán férfiak több mint hatvan, a nők pedig közel ötven százalékának nincs kapcsolata, és egyedül élnek. A japán házasságközvetítő cégek egyre komolyabb szeletet követelnek maguknak a fiataloknak nyújtott szolgáltatások körében. 2010-ben több mint ezer japán házasságközvetítő cég létezett hatszázezer ügyféllel, forgalmuk pedig meghaladta a százötvenmilliárd forintot.

Tokiói utcán. Egyedül járnak, egyedül élnek

A statisztikák alapján a fiatal japán férfiak és nők több mint nyolcvan százaléka szeretne megházasodni – ha megtalálja az ideális partnert. Ehhez azonban sokszor három dolog hiányzik: a sok munka mellett a szabadidő az egyéb tevékenységre, például a randikra; a realitásokkal való szembenézés; valamint a kezdeményezőkészség hiánya. A modern japán nők ugyanis sokszor olyan jó egzisztenciájú, művelt partnert keresnek, akit a japán férfiak nem tudnak biztosítani. A japán hölgyek egy része ugyanis nem fogadja el azt a korábbi modellt, miszerint a házasság után a feleség a férjet és a családot kiszolgálandó, háztartásbelivé válik, hanem a szerepköröket tekintve sokkal kiegyensúlyozottabb kapcsolatot keres.

A korábbi évtizedekhez képest kevesebbet kereső férfiak viszont vonakodnak átadni az irányítást nehezen megkeresett fizetésük felett. Ráadásul az sem segít, hogy a gyerekvállalás és a későbbi iskoláztatás költségei Japánban (is) igen magasak. Egy hétezer főn elvégzett kutatás során egyébként a legtöbb megkérdezett fiatal az anyagi indokot hozta fel a házasság mellőzésére. Pedig a kezdeményezőkészség hiánya is hasonló szerepet játszhat.

Míg az 1960-as évekig a család vagy egy külső személy által közvetített partner volt a jellemző a japán társkeresésre, addig az elmúlt ötven éven túlnyomó többségbe került a szerelmi házasság. Felmérések szerint 2010-ben a házasságok kilencven százaléka munkahelyi vagy iskolai kapcsolatból, esetleg családi ismeretséggel indult. De ezek sem mennek olyan könnyedén. Ahogy egy bankvezető nemrég megjegyezte, egy szingliknek szervezett céges partin a japán férfiak az egyik sarokban, a nők pedig a másikban voltak, és egyáltalán nem közeledtek egymás felé. – Hogy boldogulnak így az üzleti életben? –tette fel a kérdést egy magazinnak írt cikkben a Citibank egyik, Japánban dolgozó amerikai vezetője.

A bank szinglipartijának tapasztalatait a már említett kutatás is alátámasztja: a 25–34 éves japán férfiak 13,5, míg a nők 12 százaléka mondta azt, hogy nem tudják, hogy kell kapcsolatot teremteni a másik nemmel és azt sem, hogy kell párkapcsolatban élni. Ezzel szorosan összefügg, hogy japán szociológusok szerint egyre több, a virtuális világban sok időt eltöltő japán férfi közömbössé, érzéketlenné válik a hús-vér nőkkel szemben. Őket nemes egyszerűséggel „növényevő férfiaknak” nevezték el, akiket nem érdekel a „hús”. Ezek tudatában pedig egyáltalán nem meglepő, hogy minden negyedik, harmincadik éveinek végén járó japán férfi és nő még szűz.

A demográfiai trendek ismeretében egyáltalán nem kizárt, hogy Japán a következő évtizedekben szingli nyugdíjasok szigetévé válik. A társadalom egyötöde már most is hatvanöt év feletti, a világon itt az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó születések száma, amelyet tetéz a konzervatív bevándorlási politika is. Ezt felismerve már nemcsak magáncégek, hanem tartományi önkormányzatok is elindították a maguk házassági közvetítő szolgáltatását. Társkereső programokat, rendezvényeket szerveznek a szingli japánoknak, és megadják a lehetőséget az ismerkedésre. Amit már csak ki kellene használni.