„Szabad-e bemenni betlehemmel?”
A Nápoly melletti kisvárosban, Giffoniban az idén 16. alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Betlehemi Jászolkiállítást, amelynek díszvendége ezúttal Magyarország. A december 2-ától vízkeresztig nyitva tartó kiállításon ötven magyar alkotó vesz részt a nemrég felújított XIV. századi kolostorban.
De másutt is van magyar jelenlét a karácsonyi Olaszországban: december elején állították ki a híres római Pantheonban, Rafaello síremlékének közelében Kiss István egri fafaragó járomkeretbe foglalt betlehemi jászol alkotását. A mesterműre Monsignore Don Antonio Tedesco vatikáni bíboros figyelt fel magyarországi látogatásán, és személyesen hívta meg e művet a turisták millióit fogadó Pan theonba. Ugyancsak az idei római karácsony látnivalói közé tartozik az Esély Kövesi Erzsébet Szakképző Iskola és Gimnázium diákjai és tanárai által készített hordozható jászol, amely a római Zarándokközpontban lesz kiállítva az ünnep alatt.
A giffoni jászolkiállítás a maga nemében páratlan látványosság. Látni itt a bölcsőt eszkimó jégkunyhók, afrikai cölöpházak előtt és nagyvárosi felhőkarcolók között. Mária alakját megformázták jégből, csokoládéból és kukoricacsuhéból. A betlehem egyfajta művészeti ággá vált, városok, megyék, régiók vetélkednek évről évre, hogy ki tud szebb, ötletesebb jászolt készíteni. Az olasz presepio szótárilag jászolt jelent, de értelme szélesen kiterjedt: a magyar jobban képes kifejezni a betlehem szóval.
A jászol minden alkotásban ott szerepel, hol istálló, hol barlang adja a keretet, ahol a gyermek Jézus pihen, s fogadja az angyalok, az emberek, sőt az állatok hódolatát, egy egész kis világ gyűlik itt össze. A Nativitá, a születés jelenete korai ábrázolásokon fellelhető, Domitilla katakombáinak II. századi freskóitól az első századok szarkofágjaiig már ott szerepelnek a presepio későbbi alakjai. A kisded,Mária, József, az állatok, a pásztorok, a napkeleti bölcsek. A legelsőnek tartott betlehemet assisi Szent Ferenc intézményesítette 1223 karácsonyéjszakáján a greccói kolostorban.
A középkori Magyarországról a betlehemezésre történő utalás nem maradt fenn. Az első magyar szövegek a XVII. századból származnak, a XIX–XX. században pedig már paraszti betlehemezésről beszélünk, hiszen magyar népszokásként a falvak életében maradt meg. A betlehemezés a XX. századra a legismertebb karácsonyi népszokásként terjedt el az egész Kárpát-medencében. A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka állt.
A fő kellék a templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható. A pásztorjáték szereplői a kis templomot vivő két angyal, három pásztor, ami egyes vidékeken kiegészül más szereplőkkel. A szereplők az udvaron állva elkiáltják magukat: „Szabad-e bemenni betlehemmel?”, és miután bebocsátást kapnak, eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.
A Kárpát-medencében a betlehemezésnek több táji típusa alakult ki. A legrégebbiek az erdélyi játékok, ezeket olykor gyerekek,máskor felnőtt fér fiak adják elő.
