Elhunyt Václav Havel
Súlyos betegen, álmában érte őt a halál. Prágában, a Vencel téren estére több ezren gyújtottak mécseseket, vasárnap este pedig Csehország összes római katolikus templomában egyszerre szólaltak meg a harangok az elhunyt államférfi tiszteletére.
Havel jómódú polgári családban született Prágában, burzsoá származása miatt nem vették fel őt a sok kiváló cseh filmrendező karrierjét elindító prágai film- és tévéművészeti karra, holott egész életében filmrendező szeretett volna lenni. Ez a vágya nem sokkal a halála előtt teljesült, amikor 74 éves első filmes rendezőként leforgathatta a saját színművéből készült Távozást. A díszbemutatót a prágai Lucernában tartották, amelyet még nagyapja épített. A már súlyosan beteg, legyengült, botra támaszkodva is csak nehezen lépegető exelnök meghatottan fogadta az ovációt.
Neve a múlt század hatvanas éveiben vált ismertté, miután bemutatták a Kerti ünnepség című színművét. Ekkor az egyik prágai színházban kuliszszatologatóként alkalmazták. A Varsói Szerződés öt tagállamának 1968-as katonai invázióját követően – amelyet éles szavakkal ítélt el – eltiltották a publikálástól, kicsapták még a színházból is.
Egy ideig segédmunkásként, majd kazánfűtőként dolgozott. Egyik kezdeményezője lett a Charta 77 polgárjogi mozgalomnak, amely a 35 ország által 1975. augusztus 1-jén aláírt, a helsinki záróokmányban foglalt emberi jogok szavatolását kérte számon Gustáv Husák kommunista rezsimjétől. Emiatt szinte naponta zaklatták, majd öt és fél évre bebörtönözték. Itt szerezte tüdőbaját, amely – többszöri életmentő műtét ellenére – a halálát okozta.
Ekkor írta másként gondolkodóként esszéit, vallomásait is első feleségének, Levelek Olgának címmel. Nem sokkal a kiszabadulása után a csehszlovákiai bársonyos forradalom vezetője, majd az 1990-es első szabad választásokat követően Csehszlovákia elnöke lett. Minden tekintélyét latba vetette az ország egyben maradása érdekében, ám még így sem tudta megakadályozni a kettészakadást. Szembesülnie kellett azzal is, hogy Pozsonyban a szlovák nacionalisták kifütyülték őt.
A szakadás után Csehország államfőjeként folytatta politikai pályafutását, majd fejezte be második megbizatási idejének kitöltése után. Ezalatt kimagasló érdemeket szerzett Csehország és a közép-európai államok európai integrálódásában, s nemzetközi tekintélyük erősítésében, miként a visegrádi hármak, majd pedig a négyek együttműködésének megalapozásában és erősítésében is. Haláláig nagy figyelemmel kísérte és morális súlyával támogatta a kínai és más emberi jogi aktivistákat, baráti szálak fűzték őt a dalai lámához, aki személyes vendégeként többször járt és adott elő a cseh fővárosban, legutóbb egy hete.
Václav Havelnak számos magyar barátja is volt, bensőséges kapcsolatot ápolt Göncz Árpáddal, több jelentős művének fordítójával, Varga Györgygyel, valamint a szlovákiai Huncík Péterrel, aki éveken át a személyes tanácsadójaként segítette államfői tevékenységét.
