A munka nélküli férfi tette szikraként hatott, és tiltakozó megmozdulások sorát indította el az észak-afrikai országban, amely kikényszerítette a volt francia gyarmatot huszonhárom éve teljhatalommal irányító Zine El Abidine Ben Ali elnök távozását. A tunéziai fordulatot kiváltó demonstrációk gyorsan továbbterjedtek az arab világban: tiltakozó akciók voltak Algériában, Bahreinben, Jordániában is, ahol a kormányzatok kisebb-nagyobb engedményekkel, illetve erőszakkal úrrá tudtak lenni a helyzeten.

Kézbe vett ellenállás. A leköszönő jemeni elnök bíróság elé való állítását követelő tüntető asszonyok Taizban Szíria, Tunézia, Jemen, Egyiptom és Líbia országzászlóit festették tenyerükre

Tunézia után a dominóhatás elsőként Egyiptomot érte el: a Tahrir téri tüntetők elkergették Hoszni Mubarak elnököt, s „átmeneti” katonai tanács vette át az irányítást. A líbiai Bengázi Saszara terén éppen tíz hónapja tartották az első tüntetést néhány tucatnyian, amely aztán fegyveres népfelkeléssé nőtte ki magát, s több NATO-tagállam aktív katonai támogatásával elvezetett az 1969 óta a hatalmat birtokló Moammer Kadhafi elfogásához, megöléséhez, s rendszerének megdöntéséhez. A demonstrálók Jemenben is elérték, hogy 33 év után Ali Száleh elnök távozzon: februárig még tiszteletbeli elnök marad, ám a kormányt már az ellenzék köreiből kikerült új miniszterelnök irányítja. Bassár el-Aszad elnök még ellenáll Szíriában. Hiába tiltakozik a világ nagy része, hiába ítéli el az Arab Liga is a hatalmához ragaszkodó vezetőhöz hű biztonságiak, a hadsereg erőszakát, amely eddig már ötezer halottat követelt.

A tavaszból immár a télbe érkezik az arab világ, amelynek lakosai alighanem maguk is mérleget vonnak, hogy mi valósult meg reményeikből. A külvilág pedig aggodalommal szemléli, hogy milyen új világ születik a korábbi diktatórikus, teljhatalmú rendszerek hamvaiból.

A forrongás elindítója, Tunézia jár legelőbb az átalakulásban. Októberben megtartották az alkotmányozó gyűlési választásokat, amelyen a mérsékelt iszlamista Nahda párt kapta a legtöbb voksot. Pár napja az ország elnökévé választották Monszef Marzoukit, a választásokon másodiknak befutó középbal Kongresszus a Köztársaságért párt vezetőjét. A 66 éves Marzouki ellenzéki hangadóként megjárta Ben Ali rendszerének börtönét, majd száműzetésben élt. A hatalmat azonban a miniszterelnök gyakorolja majd, e poszt várományosa Hamadi Dzsebali az iszlamista Nahda pártból. Liberális ellenzéki erők attól tartanak, hogy a Nahda kormányzásával Tunéziában az iszlám törvénykezés lesz az irányadó.

Egyiptomban nem szűnnek a tüntetések az átmeneti katonai kormányzás ellen. Miután péntekre virradóan a katonaság megostromolta a kairói kormányépület előtt harmadik hete táborozó demonstrálókat, a kövekkel, botokkal felfegyverkezett tüntetők öszszecsaptak az egyenruhásokkal. Közben folynak a katonai vezetés ütemterve alapján november végén beindított törvényhozási választások. A forgatókönyv szerint január 10-én zárul a népi gyűlés összetételéről döntő voksolás, amelyet követ majd a 270 fős suratanács (felsőház) megválasztása. Az eddigi eredmények szerint a voksok majd kétharmadát iszlamista erők kapták, így magasan vezet a Muzulmán Testvériséget képviselő Szabadság és Igazság Pártja.

Nincs nyugalom Líbiában sem, egymást követik a tüntetések. Például Bengáziban is, a Kadhafi elleni felkelés fellegvárában, ahol szintén jelentkeznek az iszlamista erők. Az indulatok az átmenetet levezető Nemzeti Tanács ellen irányulnak, amelyet azzal vádolnak, hogy az új kormányban számos posztot egykori kadhafistákra bíztak. Adberrahim al-Kib miniszterelnök még mindig nem hozta nyilvánosságra kabinetje névsorát, pedig már húsz napja megalakította kormányát. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Kadhafi-rendszer elleni fegyveres harcban jelentős szerepet vállaló milicisták nem hajlandók átadni fegyvereiket, nem ismerik el az újonnan formálódó hadsereg kizárólagosságát. Csak lassan áll talpra az olajkitermelés, amelytől a líbiaiak életszínvonala függ. Közben amerikai szakértők segédkeznek a háború során a raktárakból elvitt fegyverek összeszedésében. Az elmúlt három hónapban állítólag már ötezer, vállról irányítható rakétát sikerült begyűjteni. A külvilág nem alaptalanul aggódik, hogy a repülőgépek elleni támadásra is alkalmas harci eszközök terroristák kezére juthatnak.

Jemen: tánc a kígyó fején

Jement kormányozni olyan, mint egy kígyó fején táncolni – mondta a hatalomból 33 év után kiebrudalt Ali Abdallah Szaleh a Le Monde-nak a valóságos erődnek ható szanaai elnöki palotában. Mint a párizsi lap beszámolt róla, Szaleh a nyakán és az arcán még mindig viseli annak a nyári robbantásos merényletnek a nyomait, amely után hónapokig ápolták egy szaúd-arábiai kórházban. Gyakorlatilag ott vették rá, hogy fogadja el az öböl menti monarchiák rendezési tervét, amely remélhetőleg véget vet a csaknem egy éve dúló polgárháborúnak az országban.

A rendezési tervnek megfelelően Szaleh február 21-ig még tiszteletbeli elnök, utána a rokonságával együtt szabadon elhagyhatja Jement. Az interjúban Szaleh többször is kifejezte véleményét, hogy februárban esedékes távozása „teljesen igazságtalan” lesz, mert szerinte „Jemenben demokrácia és sajtószabadság van, az alkotmány pedig garantálja a tüntetési jogot”. A bukott elnök szerint „semmi ok nem volt arra, hogy az ország szabotázsakciók sorozatát szenvedje el”. Úgy véli, a jemeni ellenzék kihasználta mindazt, ami Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában és Szíriában történt, s lemásolta az ottani forgatókönyveket. „Ami most az arab világban végbemegy, az nem forradalom, hanem földrengés” – jelentette ki Szaleh, hozzátéve: kizárólag a belső béke helyreállítása érdekében írta alá a lemondását. (K. T.)