Nagy ára volt az iraki háborúnak
Négyezer amerikai katona maradt még két támaszponton Irakban, ők az év végén távoznak. (2007-ben, a csúcsidőszakban 150 ezren állomásoztak Irakban, 505 bázison.) December 31. után – az iraki kormánnyal kötött megállapodás értelmében – néhány száz katona marad az országban, valamint a Pentagon alkalmazásában álló polgári alkalmazottak, akik a katonai együttműködést bonyolítják az USA és Irak között.
Leon Panetta amerikai hadügyminiszter azt mondta, hogy a nyolc évig tartó háború „ára nagy volt, emberéletben és anyagiakban egyaránt, az Egyesült Államok részéről és az irakiak oldaláról is”. A 2003. március 20-án kezdődött invázióban és az azt követő harcokban-merényletekben 4478 amerikai halt meg. A szövetségesek – köztük a magyarok – a halottaikat maguk számolják. Az iraki halottak számát nagyvonalú pontatlansággal százezerben állapították meg.
A harcok egyébként nem értek véget, a kivonuló amerikai konvojokat továbbra is érik támadások – többnyire út menti pokolgépek robbannak. A múlt hónapban 79 bomba robbant, a csúcsidőben napi harmincat számoltak meg. Az országért való katonai felelősséget az iraki hadsereg és a biztonsági erők vették át, felügyeletüket a többé-kevésbé demokratikusan megválasztott polgári kormány gyakorolja. Az amerikai elemzők kiemelik: a katonai akció eredménye volt, hogy Irak pártállami felekezeti diktatúrából átalakulhatott parlamenti demokráciává, ahol a többségi síita lakosság pártjaié a kormánytöbbség. Az amerikai csapatok teljes kivonását Barack Obama még a kampányában megígérte, és ezt most teljesítette is.
A háborút George W. Bush azzal az ürüggyel indította, hogy Szaddám Huszein rendszere tömegpusztító fegyvereket gyárt és rejteget. Kiderült, hogy nem voltak ilyen fegyverek. A könnyű kezdeti eredmények után a háború gyorsan népszerűtlenné lett Amerikában és a világban, különösen, ahogy kibontakozott a fegyveres ellenállás a megszállás ellen. Az áldozatok számát növelte a vallási alapú belháború: szunniták és síiták, kurdok, arabok, türkmének gyilkolták egymást. Az iraki háború lett az egyik oka az arab és a muzulmán világban erősödő Nyugat-ellenességnek, ez szolgáltatott propagandaalapot az al-Kaida további terrorakcióihoz.
Az is kiderült, hogy az USA nem érti a térséget, a „nemzetépítés” és demokráciaépítés nem hozta meg a várt sikereket – pedig a nyolcéves vállalkozásra egybillió dollárt költöttek. Az amerikai kezdeti elképzelések szerint az olcsó iraki kőolaj kizárja a jövőbeni energiaválságokat, de ez sem jött be. Erős túlzás a történetet eredményesnek mondani. A véreskezű diktátort valóban megdöntötték, a rendszerét felszámolták. Ám mindezt hamis ürüggyel követték el, Bush Amerikát belevitte a háborúba, s téves politikai-katonai stratégiával próbált kievickélni belőle. Közben túl sokan haltak meg azért, hogy az elnökfiú befejezhesse apja korábbi háborúját.
