A mai áron egymilliárd (!) dolláros költségvetésbe minden belefért: egy külön erre a célra lefektetett vasútvonalon érkeztek például a maharadzsák különvonatai, akiket – falunyi kiszolgáló személyzetükkel együtt –egy hatalmas sátorvárosban helyeztek el. A „durbar” sajátos, indiai intézmény: tömeges audienciát, találkozót jelent az uralkodóval. De ezúttal fontos politikai bejelentést is tartogatott: V. György saját bürokratáit is meglepte, amikor a Durbar első napján közölte, a Brit Indiai Birodalom fővárosát Delhibe helyezik át. A korábbi központ, a keleti parton fekvő Kalkutta – mai nevén Kolkata –túlságosan „szabadszelleművé” vált.

Delhi ma nem város, sokkal inkább régió. Egy évszázad alatt százezres településből 22 milliós metropolisszá nőtt, pillanatnyilag ez a világ egyik leggyorsabban fejlődő városa. Ennek sebességét jól mutatja a metróépítés: az első vonal 2002-ben még csak hat állomást kötött össze. Ma már 146 állomása van, 2020-ra pedig szeretnék maguk mögé utasítani a világ legnagyobb metróhálózatát, a 270 állomással büszkélkedő londonit.

A delhi metrón utazni sajátos élmény: jól tükrözi a világ legnagyobb demokráciája működését, annak kihívásait. A központi kormány retteg a terrorista támadásoktól, így a metróba menet is mindenkinek át kell sétálnia egy fémdetektoron. A csomagokat átvilágítják, minden állomást homokzsákok mögé bújt fegyveres katonák őriznek. A pneumatikusan nyíló ajtók előtt értetlenül és megszeppenve állnak a falusi öltözéket viselő asszonyok és az éthordóval munkába igyekvő tisztségviselők. Hatalmas a kontraszt, de mégis, minden működik.

A város felemelkedésének másik jelképe a Khan Market. A pár épületből álló „piac” egyre előkelőbb helyre kerül a világ legdrágább bevásárlóutcáit jegyző rangsorban. Egy négyzetméter havi bérlete 60 000 forint – és ez évente rohamosan, tizenöt százalékkal nő. A Khan Market pár évtizede még teljesen más képet mutatott: India kettészakadása (1947) után a leszakadt muszlim területekről, a későbbi Pakisztánból elmenekülő hinduk telepedtek le itt. „Amikor a családom ideköltözött, sorra nyíltak a könyvesstandok, ez a környék könyvbazárként vált ismertté. Ám ma már csak két könyvesbolt van itt, a helyüket a luxusmárkák üzletei vették át” – mondja lapunknak Anudzs Bahri, India talán legnevesebb könyvesboltja, a Bahrisons vezetője.

A fejlődés azonban felemás: százezrek élnek víz és csatornázás nélkül, éjjel az Ódelhi állomás mellett alig lehet lépni. Itt alszanak a napközben riksát húzó, teát főző, ebédet hordó nincstelenek,még az sem zavarja őket, amikor játékautó-nagyságú csótányok szaladgálnak rajtuk. Pár méterre a felkapott Khan Markettől piszkos hátsó utcában étkezik és cigarettázik a kiszolgáló személyzet, körülöttük utcai ételárusok, cipőpucolók rajzanak. Kumar, aki mentás szósszal kevert krumplit árult, nem is érti, mi folyik a szomszédban: „Az ott nem a mi világunk” – bök fakanalával a drága boltok felé.

Delhi számos szavazás alapján mégis India legélhetőbb városa, legfeljebb a város klímája jelent komoly kihívás az itt élőknek. Májusban szó szerint „fájdalmas” a hatalmas hőség, a mostanában érkező tél pedig meglepően hideg: a Hindusztáni fennsíkot ilyenkor szinte teljesen beborító ködréteg alig engedi át a napot.

Volna tehát mit ünnepelni, ám az indiai lapok meglepően keveset foglalkoznak az évfordulóval. A város alapításáról egyetlen hivatalos esemény emlékezett meg: Sheila Dikshit Delhiért felelős miniszter egy történelmi albumot mutatott be. A múlt felidézése helyett Delhi inkább előre tekint: 2024-ben olimpiát szeretne rendezni.

Munkások utaznak egy jármű platóján Újdelhiben