Susanna elkésett. Mire az igazság kiderült, s megírta azt a levelet, amelyben bocsánatot kért az incidens áldozatául esett romáktól, meg persze a félrevezetett szomszédoktól, a kerület lakóitól, köztük szerelmétől, addigra a Juventus győzelmétől egyébként is megittasodott, szélsőséges szurkolók már megízlelték a vérszagot, és gyújtogatásba kezdtek. Csak a véletlennek s az időben elmenekülő romáknak köszönhető, hogy emberáldozata nem volt az incidensnek.

Itáliában egyébként sem nehéz fölcsiholni a romaellenesség parazsát. Három évvel ezelőtt egy utóbb ugyancsak vaklármának bizonyult gyermekrablási ügy tüzelte fel az olaszokat a romák elleni erőszakos támadásokra. A Nápolyban, Rómában és több más olasz városban kirobbant incidensek híre bejárta a világsajtót, és az Európai Parlament is vizsgálatot indított. A Silvio Berlusconi vezette akkori olasz kormány – amely fennen hirdette, hogy őrizetbe veszi és kiutasítja az országból a „bűnöző külföldieket” – szégyenpadra került, s viselnie kellett a felelősségét annak, hogy szélsőségesek Nápoly egyik elővárosában roma hajlékokat gyújtottak fel, másutt pedig a rendőrség az éjszaka kellős közepén hajtott végre razziákat. Az Európai Parlament vizsgálóbizottságát Mohácsi Viktória akkori SZDSZ-es EP-képviselő vezette, s tőle tudjuk, hogy az Olaszországban élő mintegy 200 ezer roma közül alig 80 ezernek van állampolgársága. A 120 ezer illegális bevándorlónak számító roma közösség 90 százaléka a volt Jugoszlávia területéről érkezett, akiknek súlyosan sérült az egészségügyhöz, az oktatáshoz és a lakhatáshoz való joga. Arról nem beszélve, hogy a romák szüntelenül ki voltak, s a mostani incidens bizonysága szerint változatlanul ki vannak téve mindenféle atrocitásnak és támadásnak. Pedig a konkrét esetek éppen azt bizonyítják, hogy a romák vétlenek. A három évvel ezelőtti, nápolyi gyerekrablási ügy szálai a maffiához vezettek, és kiderült: a nápolyi camorra szemet vetett a cigányok által elfoglalt területre, s a kitalált gyermekrablási üggyel akarta diszkreditálni a romákat. A mostani ügyben pedig a romák lakókocsijainak lángjától megijedt Susanna maga vallotta be, hogy féltve őrzött ártatlanságát nem a cigányok rabolták el – de bűnbaknak jók lettek volna.

Roma asszony gyerekeivel egy milánói telepen