Kétséges az eurómentés
A francia elnök az Európai Néppárt marseille-i kongresszusán tartott beszédében azt mondta: az eurózóna gazdaságainak pár hetük van még hátra, hogy döntsenek. Angela Merkel német kancellár a kongresszuson arra szólította fel a tagállamokat, hogy tegyék félre a nemzeti egókat és a nemzeti érdekeket.
Gyors, piacokat megnyugtató lépésekre leginkább az Európai Központi Bank képes, amely politikai egyezségre vár egy „fiskális paktumról”, ami szorosabbá fűzi a tagállamok, elsősorban az eurózóna tagjainak pénzügyeit. Ehhez a tagállamoknak fel kéne adniuk valamennyit a szuverenitásukból, amelyre pont most, mikor az európai kilátások oly bizonytalanok, nem nagyon hajlanak.
A hangzatos marseille-i beszédek ellenére tegnap világossá vált: az álláspontok megmerevedtek. A németek ragaszkodnak a szerződésmódosításhoz, a britek ezt ellenzik, illetve nagy árat kérnek érte, a franciák pedig, bár belementek a német álláspont támogatásába – saját jelentőségüket növelendő –, szívesen lépnének tovább szűkebb, az eurózóna 17 tagját magába foglaló körben egy új kormányközi szerződés keretében.
Berlin gorombán reagált az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynek arra a pár oldalas jelentésére, melynek elkészítésére még az előző csúcs hatalmazta fel. Ebben a belga politikus messzire mutató javaslatokat tett, amelyeket a csúcs végső konklúziójába is megpróbál belevenni. Egy lapunk által látott előzetes verzió szerint így alkotmányba (vagy azzal egyenértékű jogszabályba) kéne foglalni a költségvetési deficitre vonatkozó „aranyszabályt”, amelynek elégségességét az Európai Bíróság vizsgálná. A „bűnbe eső” országokat majdnem automatikus módon megbüntetnék – a szankciókra a bizottság tenne javaslatot. A túlzottdeficit-eljárás alá eső országoknak reformokra vonatkozó gazdasági programot kellene benyújtaniuk a bizottsághoz és a tanácshoz, költségvetésüket a két intézmény felügyelné.
Az Európai Tanács elnöke – Berlin heves tiltakozása ellenére – azt javasolja az uniónak, induljon el a közös kötvények kibocsátása felé. Azt is szorgalmazza: minél előbb véglegesítsék az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), az eurózóna jövőre felállítandó mentőalapjának szerződését is. Ebben Van Rompuyék szerint világossá kéne tenni: a magánszektortól nem kérnék többé adósság leírását (ahogy a görög adósság esetében történt). Bizonyos esetekben pedig – amikor az Európai Központi Bank és a bizottság ennek szükségét látja – a döntéshozatalhoz elég lenne a 85 százalékos többség (kizárva a kisebb eurózónatagok vétójogát). A szöveg azt is javasolja, hogy viselkedjen az ESM bankként – ezt a németek eddig szintén ellenezték.
Ehhez az egyébként részben szerződésmódosítással eszközölhető célok megvalósítására Van Rompuyék egy diplomata megfogalmazása szerint „kreatív” jogi megoldást találtak. A szerződés 12-es, túlzottdeficit-eljárásra vonatkozó jegyzőkönyvének módosításához elég a tanács egyhangú döntése, nem kell a több hónapig, netán évekig tartó ratifikációs folyamatot végigkínlódni. Ez persze felvet demokratikus aggodalmakat, de az idő sürget, s ahogy egy diplomata fogalmazott: minél előbb jó benyomást kell tennünk a piacokra és azokra, akik befolyásolják a piacokat.
