Magyar hátszéllel értek célba
Akkor már nem is az volt a kérdés, sikerül-e befejezni a tárgyalásokat, hanem az, sikerül-e még a magyar elnökség idején lezárni az összes fejezetet. Az őrült hajrá megérte. Ivo Josipovic elnök és Jadranka Kosor miniszterelnök, valamint a huszonhét uniós tagország állam- és kormányfői pénteken írják alá a csatlakozási szerződést, ami után Horvátország már megfigyelőként részt tud venni az eurózóna jövőjét is eldönthető csúcson. Magyarország az elnökségi programjában többek között a horvát csatlakozás lezárását tűzte ki célul.
– Abban az időszakban nem tűnt drámainak ez a vállalás – mondja Györkös Péter. Bár a magyar diplomácia azzal is tisztában volt, nem kockázatmentes az ambiciózus cél. Zágráb csatlakozási tárgyalásai 2005-ben indultak, s sokáig stagnáltak a horvát–szlovén határvita miatt. A tárgyalási tematikát pedig végig áthatotta a balkáni háború öröksége, legyen szó menekültekről, örökösödésről vagy adatszolgáltatásról a háborús bűnösökkel kapcsolatban. – Az Európai Unió először szembesült azzal, hogy nemcsak posztszocialista, hanem posztháborús országot kell kezelnie – emlékeztet a nagykövet.
Aggasztó fejlemény volt februárban, hogy az Európai Bizottság úgy érezte: nincs olyan mértékű előrehaladás a tárgyalásokon, különösen az ominózus 23-as, azaz az igazságszolgáltatással és alapjogokkal foglalkozó fejezet tekintetében, hogy az elnökség végéig le lehetne zárni az ügyet. A magyar diplomácia végül is kitárgyalta a bizottsággal, hogy a tagállamoknak „sorvezetőt” nyújtó jelentésükben ne említsenek időpontokat, hanem a Horvátország számára teljesítendő feladatok kerüljenek előtérbe.
A labda innentől kezdve Zágrábban pattogott; ez a volt horvátországi nagykövet Györkös számára nem volt ismeretlen terep. Ottani tapasztalatai miatt bizonyos üzeneteket jobban célba tudott juttatni. „Szerencsés történelmi pillanat volt, hogy az európai, a magyar és a horvát érdek egybeesett.” Sikerült megértetni az egyébként választás elé néző zágrábi kormánnyal, hogy itt a történelmi pillanat, ami a magyar elnökség végével elillanhat. Világossá vált, hogy az euróválság eluralkodásával a szokásos „bővítési szkepszis” blokkolhatja a továbblépést.
A horvátok megfeszített munkatempóval dolgoztak a házi feladatukon, és májusra a tagállamoktól érkező visszajelzésekből kiderült, lezárható a csatlakozási tárgyalás. Megkezdődött a verseny az idővel – ami innentől kezdve a diplomáciai sikerre áhítozó magyarokat sürgette. Az elnökség vegyítette az ambíciót az eljárási szabályok maximális kihasználásával. A taktika bevált. – Senki érdeke sem sérült, mindenki közös érdekét viszont előrébb vittük – magyarázza az EU-nagykövet. Az Európai Bizottság jú nius 10-i pozitív zárójelentése után egy órán belül beindították a magyarok a tárgyalási gépezetet. Azt is sikerült elérni, hogy a június végi uniós csúcs áldását adta a tárgyalások lezárására úgy, hogy még folytak az egyeztetések a jogszabályok szövegeiről. Végül a magyar elnökség utolsó napján, június 30-án este hétkor sikerült lezárni az egyeztetéseket.
Horvátország csatlakozását még minden tagállamnak ratifikálnia kell, és akkor elvileg 2013 júliusában déli szomszédunk az unió teljes jogú tagja lesz. Népszavazást kell rendezni továbbá Horvátországban is, ahol most a csatlakozás hívei többségben vannak a felmérések szerint. A hangulat azonbanmég változhat Ante Gotovina,Hágában elítélt horvát háborús hős ügyének fellebbviteli eljárása során.
A tényleges belépésig több területen is felügyeli az unió a horvátok teljesítményét. Az egyik kritikus kérdés hat hajógyár privatizációja. A közvetetten 50 ezer embernek munkát adó gyárak állami pénzből tengődnek. Az unió által megkövetelt privatizáció azonban Horvátországban (is) szitokszó lett, így ennek végrehajtása is akadályokba ütközhet.
