Mostanában már más jellegű intelmek jelennek meg a nemzetközi sajtóban. Irina Bokova, az ENSZ szakosított szervezete, az UNESCO bolgár illetőségű főigazgatója – aki örömmel számolt be arról, hogy a fegyveres összecsapásokban a líbiai kulturális örökség nem szenvedett jelentősebb kárt – arra figyelmeztette a nemzetközi műkincspiac szereplőit, hogy legyenek óvatosak a Líbiából származó tárgyak megvételével.

Líbiai katona a római kori Szabratha romjainál

Az intés annál indokoltabb, mivel Tripoliban már ki is állították azokat a felbecsülhetetlen értékű, római kori műkincseket, amelyeket a Kadhafihoz hű erők pénzzé akartak tenni, hogy ebből finanszírozzák a polgárháborút. A bőröndökbe, gépkocsik csomagtartójába rejtett kincsekre Tripoli bevételekor bukkantak a felkelők. Van köztük egy értékes női szobor és egy férfi mellszobor, mindkettő a II–III. századból való.

A líbiai régészeti hatóság vezetője, Szaleh al-Gabe egyelőre maga sem tudja, vajon a menekülő Kadhafi család és híveik nem vittek-e magukkal műkincseket, amelyeket egy idő elteltével a feketepiacon próbálnak majd értékesíteni. A kárfelmérés máig tart, s azt már korábban felfedezték, hogy Bengáziból több ezer római, görög, bizánci és iszlám kori pénzérmének nyoma veszett.

Ha az UNESCO szakemberei szerint – a csodával határos módon – Líbia több ezer éves épített öröksége nagyobb károk nélkül vészelte is át a vérzivataros hónapokat, a 12 ezer éves múltra visszatekintő régészeti leletek egy része bizonyosan eltűnt vagy megrongálódott.

Szerencsére nem tartozik közéjük az UNESCO világörökség-listáján is szereplő Akkakusz-hegyvonulat, amelynek barlangjaiban több ezer éves, jórészt állatokat ábrázoló rajzok láthatók. Bizonyságaként annak, hogy néhány ezer éve a forró Szahara még lakható volt. Nem szenvedett jelentősebb károkat a főváros, Tripoli épített kultúrkincse sem. A „Földközi-tenger fehér menyasszonya”, az óváros megőrizte a johannita lovagrend tagjai által felépített falak formáját, s ugyancsak épen maradt a Vörös Erőd, amely valamennyi vonásával a török időket eleveníti fel.

Sértetlen maradt Septimus Severus császár egykori szülőhelye, Leptis Magna – mai nevén Lebda – is, már legalábbis az a része, amit az arab rombolás meghagyott, majd később a keresztények nem hurcoltak magukkal. Mint például az ókori város színházterének legszebb oszlopait, amelyek ma Versailles-t díszítik. Nem jelentettek komolyabb károkat az ugyancsak a világörökség kultúrkincsei között szereplő, pun alapítású, 2500 éves városból, Szabrathából sem, amely monumentális színházépületével, csodás mozaikpadlójával kedvelt turistalátványosság. Csakúgy, mint a berber kultúra kiemelkedő alkotásai közé tartozó, méhkasra emlékeztető, homokkőből és gipszből készült gabonatározók vagy az ország legnyugatibb részén fekvő Gadames, a maga mézeskalács díszítésű építményeivel.

Ezek persze mozdíthatatlanok voltak, s csak a véletlennek köszönhető, hogy nem érte őket rakétatalálat. De vajon hiánytalanul megvannak-e a korábban múzeumokban tárolt szobrok, képek, régészeti leletek, vagy lábuk kelt, mint a Bengáziból elrabolt pénzérméknek? A válaszra néhány hétig még alighanem várnunk kell.