Klímatárgyalások: a problémát jegelik, nem a Földet

Alkalmatlanabb pillanatban nehezen lehetne globális klímacsúcsot tartani, mint most: a világ az újrainduló gazdasági válsággal van elfoglalva, a klímavédelmi intézkedések pedig eleinte csak vinnék a (most éppen máshol is hiánycikknek számító) pénzt.

Megtakarítást legfeljebb hosszabb távon ígérnek. A dél-afrikai Durbanben jelenleg is tartó konferencia kilátásai a szokásosnál is borúsabbak, áttörésre senki sem számít.

A hangulatot az ENSZ friss klímaadatai sem javítják: az átlaghőmérséklet továbbra is emelkedik, és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) úgy számol, hogy a 2011-es esztendő is benne lesz minden idők top 10-ében (annak ellenére, hogy a csendes-óceáni térségben a La Nina hűtő hatása némiképp ellensúlyozza a melegedést). Ráadásul az a bizonyos tíz legmelegebb év kivétel nélkül az elmúlt másfél évtizedben, 1997 és 2011 között volt, amiből nehéz mást kiolvasni, mint hogy a klíma most éppen melegszik.

Igaz, ezt tudományos körökben ma már nem is nagyon vonják kétségbe – vita inkább arról folyik, hogy mennyiben lehet mindez a szokásos éghajlatciklusok része, illetve (ha netán valami másról lenne szó) – mennyiben felelős érte az ember, és mit tehetne ellene.

A feltételes mód mindenképpen indokolt, mert az egyetlen megoldás, amelynek a végigviteléért valóban történtek világméretű erőfeszítések, egyelőre nem tűnik sikeresnek. A szén-dioxid-kibocsátás olyannyira nem csökken, hogy idén még nőtt is, miközben a kiotói jegyzőkönyv szerint 2012-ig nagyjából ötszázalékos visszafogást kellene elérni. Ez ma egyrészt irreálisnak tűnik, másrészt pedig akkor is kevés lenne, ha valamilyen csoda folytán mégis megvalósulna. A szélesebb körben használt klímamodellek számításainak végeredménye szerint nagyjából 25-40 százalék közötti csökkentésre lenne szükség ahhoz, hogy (amennyiben a szén-dioxid-koncentráció valóban szoros kapcsolatban áll a földi átlaghőmérséklettel) a változásnak érdemi hatása legyen a klímára.

A csodák azonban ritkák. Olyannyira, hogy egyes információk szerint Kanada egyenesen a kiotói megállapodás felmondására készül, mert minden olyan megkötéstől szabadulni akar, amely visszafoghatná az amúgy is nagyon törékeny gazdasági növekedést. A kanadaiak elsősorban a legfőbb gazdasági konkurens USA-ra figyelnek, a déli szomszéd ugyanis eleve alá sem írta a jegyzőkönyvet.

A kanadai kormány várhatóan még ebben a hónapban elindítja a kilépési procedúrát, ami nagy valószínűséggel a Kiotóban felépített törékeny rendszer széteséséhez vezet. Az észak-amerikai ország kormányfője állítólag csak olyan új megállapodást hajlandó aláírni, amely minden jelentős kibocsátóra (így Kínára és Indiára is) kötelezettségeket ró. Csakhogy a fogyasztói társadalmat az iparosítással egyszerre építő ázsiaiakat eddig semmilyen érdemi klímavédelmi megegyezésbe nem sikerült bevonni.

A keleti térség másik két gazdasági nagyhatalma, Japán és Oroszország szintén a kínai–indiai párosra mutogatva utasítja el a kiotói célokon túlmutató egyezményeket. Jelenleg már Kína a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, és a gáztermelése a szenes erőművek stabilan magas részaránya, illetve az energiaigény növekedése miatt folyamatosan emelkedik (ugyanakkor a tározós rendszerű kínai óriás-vízerőművek iszapjából is számottevő mennyiségű üvegházhatású gáz – főként metán – kerül a légkörbe). A szenes energiatermelés az olaj és a gáz drágulása, illetve a hozzáférhető készletek csökkenése miatt várhatóan világszerte terjedni fog a következő évtizedekben, tovább nehezítve a füstirtást.

A legnagyobb üvegházhatású gáztermelők két hete úgy foglaltak állást: 2015-ig el kellene halasztani a további tárgyalásokat, és akkor – az időközben begyűjtött újabb tudományos eredményekre támaszkodva, illetve a gazdasági világválságon szerencsésen túljutva – egy új, globális megállapodást kellene tető alá hozni.

A valódi, 20-30 százalék körüli csökkentést szorgalmazó (és vállaló) EU, illetve a globális klímavédelemből leginkább az elnyerhető támogatásokra koncentráló fejlődők csoportja viszont már most, Durbanben érdemi megegyezést szeretne, egyebek mellett arra hivatkozva: a már sokat emlegetett két Celsius-fokos határt (ami után a hőmérséklet-növekedés a legtöbb számítás szerint öngerjesztővé és kontrollálhatatlanná válik) csak akkor nem fogjuk túllépni, ha legkésőbb 2020-ra megáll a gázkibocsátás növelése. Az erőviszonyok alapján pillanatnyilag ez az álláspont van kisebbségben.

Környezetvédők a tisztességes megállapodásért tüntettek
Környezetvédők a tisztességes megállapodásért tüntettek
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.