A javaslatban, amelyet Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia államfő december 9-én az állam- és kormányfők elé terjeszt majd, minden bizonnyal benne lesz annak a lehetősége, hogy az eurózónán belül egy erős mag alakuljon ki – vélekedik a kutató. Nemrég a Die Welt című német lap azt írta, hogy ezek az országok „elitkötvényeket” bocsátanának ki, amivel egymás adósságáért is jótállnának. (Bár az „elitkötvény” ötletét a német kormány hivatalosan cáfolta, több megnyilvánulásból is sejthető: megindult az átrendeződés egy mag-Európa irányába – a szerk.)

Mindez azt jelentené, hogy az adósságkezelés szempontjából első- és másodrendű országok jönnek létre az eurózónán belül: a kívül maradók jóval nehezebben és főképp drágábban jutnak majd pénzhez. Akik viszont a belső körben lesznek, az információk egy részét és a stratégiai együttműködést is csak egymással fogják megosztani, hiába panaszkodik emiatt David Cameron brit vagy akár Donald Tusk lengyel kormányfő.

Ezzel intézményesülhet egy szűk belső klub, amelynek tagja Németország és Franciaország mellett az „egészséges pénzügyekkel rendelkező” Luxemburg, Ausztria, Hollandia és Finnország lehetne. A dél-európai országok a stabilitási kultúra hiánya és az eltérő fejlettségi szintjük miatt szinte bizonyosan kimaradnának. Talán az íreknek lenne még esélyük bekerülni, mert a reálgazdasági alapokkal ott nincsenek gondok – teszi hozzá Rácz Margit. Nagy kérdés, hogy az európai politikusok meg merik-e tenni ezt a lépést.

Mi maradna a többieknek? Az már látszik, hogy az adósságfinanszírozásra létrehozott Európai Pénzügyi és Stabilitási Alapot (EFSF) nagyon nehéz lesz a kívánt ezermilliárd eurós szintre feltőkésíteni, mert a befektetőknek egyszerűen nincs bizalmuk benne. A megoldás inkább az lenne – s ez is körvonalazódik –, hogy a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) tőkésítik fel, és ezen keresztül finanszíroznák a bajba jutott országok adósságát. Az eurózóna megmaradna az elitklub nélkül, a többi uniós tagállam pedig még ennél is külsőbb „héjon”. Az átjárás egyik csoportból a másikba, de különösen az elitklubba meglehetősen nehéz lenne.

Ezen az sem változtat, hogy a tagállamoknak a jövőben jóval szigorúbb Európai Unióra kell felkészülniük. A hatos jogszabálycsomag ugyanis a korábbiaknál jóval keményebben ellenőrzi majd a nemzeti költségvetéseket, hogy megelőzze a jövendőbeli adósságválságokat. Igaz, másképp mérnek az eurótagállamok és a zónán kívüliek tekintetében: a valóban kemény beavatkozások, büntetések főként az eurózónán belüli államokra vonatkoznak.

Az „egyszerű” EU-tagállamok (köztük Magyarország) sem csinálhatnak azt, amit akarnak. Hiába gondolja például a magyar kormány, hogy jövőre másfél százalékos lesz a növekedés, ha a bizottság csak 0,5 százalékot tart reálisnak: Brüsszel elvárja, hogy ezeket a számokat használjuk. Elvárja a statisztikai hivatalok függetlenségét és azt is, hogy a Brüsszelből kapott európai standardok alapján számoljanak. A különutas gazdaságpolitikákra így kevés esély lesz: ha egy ország sorozatosan szembemegy a szabályokkal, a pénzügyminisztert akár be is idézhetik az Európai Parlamentbe. Beleszólhatnak a válságadókba is, mondván, ezek a növekedés ellen hatnak.

Az viszont egyelőre csak az eurózónára vonatkozik, hogy kemény büntetéssel sújtják azokat, akik nem tesznek eleget a deficit csökkentéséért: nekik a jövőben a GDP-jük 0,1 százalékát kell befizetniük a közös kasszába.

Megéri bent maradni

Nagy csinnadrattával ünnepelték Szlovákiában két éve, 2009. január 1-jén az euró bevezetését. Robert Fico kormányfő meghívta a több mint húsz évig épült, s akkorra végre elkészült Szlovák Nemzeti Színházba szomszédos országokbeli kollégáit, továbbá az uniós vezetőket. Mindannyian egymással versengve dicsérték a „kárpáti kistigris” eredményeit. Igaz, kegyetlenül hideg volt a teremben – mert az épület átadása óta nyáron a hűtés, télen pedig a fűtés nem működik –, de a forró hangulatban a több mint ezer díszvendég és a kétmillió tévénéző is úgy érezte, eljött a Kánaán.

Mára a lelkesedést felváltotta az aggodalom. Nemcsak a politikusok, hanem a gazdasági elemzők sem tartják elképzelhetetlennek az uniós valutarendszer szétesését.

Iveta Radicová kormányfő a Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy az eurózóna de facto már szétesett. Ehhez a realitáshoz kell megteremteni a jogi alapot és a minél kisebb zökkenőkkel járó átmenetet. „A felelőtlen költségvetési politikát folytató országoknak távozniuk kellene az euróövezetből” – szögezte le.

Minden ismert politikus és gazdasági szakértő szerint Szlovákiának, exportorientált kis országként, még a válság idején is jóval több előnye, mint hátránya származik abból, ha az eurótagállamok között marad. Ezért a márciusi választásokig hivatalban levő kormány olyan költségvetést terjesztett a parlament elé, amely legfeljebb 4,6 százalékos hiányt engedélyez, s további jóléti lefaragásokat, illetve néhány újabb adó bevezetését javasolja. (Sz. J. P.)