Kezdődik a rosszkedv tele
Az új nyugdíjcsomag valamennyi elemét előnytelennek ítélik meg a közszolgák, mert egyes esetekben ötven százalékkal emelkedik saját hozzájárulásuk mértéke, és tovább kell dolgozniuk (2020-ban 66 évre, 2028-ban 68 évre emelkedik a korhatár). A járandóságukat pedig nem az utolsó, hanem az egész pályafutásuk során kapott átlagfizetésük alapján számítják ki.
A szakszervezetek 2,6 millió dolgozót szavaztattak meg, közülük 750 ezren bólintottak rá az akcióra, és végül az 1979-es „rosszkedv tele” óta legnagyobbnak minősített munkabeszüntetés kétmillió közalkalmazottat érintett. A brit dolgozók túlnyomó többségét a magánszféra foglalkoztatja, és a sztrájkot elítélők nem győzték eléggé hangoztatni, hogy az utóbbiak csak „álmodhatnak” a közszolgák szociális és nyugdíjjuttatásairól.
Az előzetes aggodalmakkal ellentétben a sztrájk (legalábbis a nap első részében) nem bénította meg a repülőterek forgalmát, mert az útlevélkezelésből kiesett személyzetet a feladatra külön felkészített belügyminisztériumi dolgozók és rendőrök pótolták. Az iskolák túlnyomó része zárva maradt. Az oktatási minisztérium tudomása szerint az állami általános és középiskolák több mint kétharmada nem fogadta növendékeit.
A nyugat-londoni Hammers mith és Fulham kerületben az 54 iskola közül mindössze tíz nyitott ki. Egy környékbeli séta igazolta a hivatalos közleményeket: valóban zárt kapu fogadta a közkönyvtár látogatóit. A hagyományoknak megfelelően ezúttal sem sztrájkoltak a családi orvosok. A körzeti rendelőbe érkező, ujját alaposan elvágó férfi tíz perccel később bekötözve, ellátva távozott.
A kórházakat azonban valóban takarékra állította a munkabeszüntetés. A vezetés a legalapvetőbb funkciók ellátására, a baleseti és sürgősségi, valamint az intenzív osztályok működtetésére koncentrált, hiszen több százezer nővér és asszisztens, továbbá az adminisztratív munkaerő és a takarító személyzet is hiányzott. A nem életmentő műtéteket és kezeléseket (akár a kemoterápiákat is) el kellett halasztani. A rendőrség előre felhívta a lakosság figyelmét, hogy csak a legindokoltabb esetben hívja a központi számát.
George Osborne pénzügyminiszter figyelmeztetett, hogy a sztrájk – amely becslések szerint félmilliárd fontos veszteséget okozott a gazdaságnak – nem ér el semmit. Ed Miliband, az ellenzék vezére együttérzését fejezte ki mindazoknak, akiknek életét az akció megnehezítette, ám vonakodott elítélni a kormány által lehetetlen helyzetbe hozott iskolai kiszolgálókat, kórházi ápolókat és tanárokat.
A sztrájk hátterével kapcsolatban Roger Seifert, a Wolverhamptoni Egyetem munkaügyi kapcsolatok és humánerőforrás tanszékének professzora a Népszabadságnak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a szigetországban a legtöbb közalkalmazott csatlakozott a szakszervezetekhez. A tagság aránya rendkívül magas a szakképzett munkaerő (tanárok, kórházi ápolók, orvosok, egyetemi oktatók) között, a köztisztviselői karon belül és az önkormányzatokban. A professzor szerint „az elmúlt tíz évben, még a 2008-as recessziót megelőzően is ez a csoport nem járt jól, amikor fizetésemelésekre került sor. Eközben a magánszférában tevékenykedő munkaerő, különösen a magasabb pozícióban lévők kedvező helyzetben voltak. Ezek az elhanyagolt közszolgák most úgy érzik, hogy a gazdasági megtorpanás idején békén kellene őket hagyni. Nem ők okozták a problémákat, hanem elsősorban a bankárok, és különben sem részesültek a konjunktúra előnyeiből.”
Roger Seifert, aki maga sem vette fel a munkát csütörtökön, emlékeztetett arra, hogy egy kimondatlan megállapodás értelmében a közszférában a fizetés valamivel alacsonyabb, míg a nyugdíjellátás viszonylag jobb, mint a magánszektorban. Az általános nézet szerint azok, akik az állami oktatásban, a betegápolásban és a köztisztviselői karban dolgoztak, egy életre elkötelezték magukat a hivatásuk mellett, ezért pályafutásuk végén megérdemeltek egy olyan nyugdíjellátást, amelyből kényelmesen meg lehetett élni. A kormány két szempontot követett, amikor megtámadta a nyugdíjakat. Az egyik az államadósság csökkentése, bár nyilvánvaló volt, hogy ennek hatása rövid távon rendkívül csekély. A másik a Konzervatív Párt ismert politikája: régóta sürgette a közalkalmazotti nyugdíjak megkurtítását annak érdekében, hogy azok haszonélvezőit átterelje a magánnyugdíjpénztár-piacra.
A munkabeszüntetés egyik fő okát Seifert professzor abban látja, hogy – a brit politikai kultúra hagyományai szerint – a tárgyalásokon mindkét fél ajánl és elfogad kompromiszszumokat. Ebben az esetben a kormány annyit bír mondani: fizess többet, dolgozz tovább és érd be kevesebb nyugdíjjal! Miután most a tanárok, iskolaigazgatók és egészségügyi dolgozók személyében olyan csoportok sztrájkolnak, amelyek ritkán vagy soha nem éltek a tiltakozásnak e formájával, a koalíciónak be kellene látnia, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, és túl szigorú változtatásokat javasolt.
