Jadranka Kosor miniszterelnök, a 2003 óta hatalmon lévő, jobboldali HDZ párt vezetője kétségbeesett utóvédharcokat vív, és azt próbálja bizonygatni, hogy emelt fejjel, sikerekkel a háta mögött hagyhatja el a posztját. Mindezt valószínűleg udvariasságból nem cáfolja már senki Horvátországban, olyannyira egyértelműnek tűnik, hogy a sok dicső pillanatot megélt történelmi párt a süllyesztő felé menetel. A felmérések szerint ellenük biztosan sokan szavaznak majd, ezzel büntetve a csalás, lopás, sikkasztás gyanújával besározódott és most leginkább egymás elgáncsolásával foglalkozó HDZ-s politikusokat.

Választási plakát a zágrábi repülőtér közelében. Jadranka Kosor távozni készül

Mindegy is, mit ígér tehát a hatalomátvételre készülő szociáldemokraták (SDP) vezére, Zoran Milanovic: nincs komoly ellenfele. Négy évvel korábban a jelenleg korrupciós vádak miatt börtönben ülő Ivo Sanader (HDZ) még merész taktikai húzásokkal, nagy csata után nyert Milanovicék előtt – most az SDP vezérének elég annyit mondania a választóknak: van tervünk. Ez nagyjából lefedi egyébként a „Kukuriku” koalíciónak elnevezett baloldali pártok programját, amely nehezen teljesíthető, idealisztikus ígéretek halmazából áll, úgymint: politikai befolyás nélküli rendőrség és társadalom, áfacsökkentés, a banki hitelkamatok mérséklése, munkalehetőségek megfelelő bérezéssel, a nyugdíjasok védelme, a félbehagyott nagy beruházások befejezése, összefogás országon és térségen belül, sikeres uniós jövővel.

Ez utóbbi különösen bizarr terv Európa jelenlegi helyzetét tekintve. Ám „Zoki” – ahogy a korábban arrogánsnak és gőgösnek tartott Milanovicot mostanság a horvát sajtó becézi – nem igazán tud mást vizionálni, mint hogy uniós támogatás húzza ki országát abból a mély kátyúból, amelyben a horvátok az utóbbi években megrekedtek.

Leginkább csak Zoki árfolyama nőtt az elmúlt fél évben, hiszen most még azok is könnyes szemmel szorongatják a kezét, akik négy évvel korábban kígyót-békát kiabáltak rá, és lenézték őt. Még az „ősellenség”, Zágráb polgármestere, Milan Bandic – aki nem egészen két évvel ezelőtt az SDP-ből kiválva, a szociáldemokrata jelölttel szemben indult a köztársasági elnöki posztért – is ott sorakozik, helyezkedik most mögötte. Sőt több, eddig HDZ-közelinek tartott üzletember támogatta Milanovic kampányát. Most tehát ő az adu ász, kérdés persze, mivel jár majd a lehetséges győzelme. Hogyan sikerülhet a jelenleg egymásnak feszülő lobbiérdekeket az évtizedek óta elodázott reformokat támogató szimpatizánsokká formálnia? Sokat sejtet, hogy bárhol turnézott kampányzáró beszédével ezen a héten, mindig elhangzott ez a mondat: a változás nem egyenlő a kiúttal.

A Magyarországot is érintő Mol-INA-ügy nem volt kiemelt témája a választási küzdelemnek. Csupán burkolt célzást tettek a horvát pártok képviselői arra, hogy a nemzeti vagyonnak számító olajtársaságot vissza kell szerezni, ennek legfeljebb a módja tér el a baloldal és a jobboldal elképzeléseiben. Milanovic szerint például csakis európai módon, törvényes eszközökkel, például visszavásárlás útján lehetne kivitelezni ezt.