Előremenekül és amit tud, megígér a szlovák kormány, hogy elkerülje az egészségügy teljes összeomlását csütörtökön. Csütörtöktől ugyanis több mint kétezer kórházi orvos mondana fel, ha nem teljesítik követeléseiket. A szlovák kormány hétfő este emiatt szükségállapotot vezetett be tizenöt kórházban. A részleges szükségállapot rendelkezései alapján legalább kilencven napig kötelesek mindannyian jelenlegi munkahelyeiken maradni és ellenvetés nélkül végrehajtani a kórházigazgató utasításait. Ráadásul Iveta Radicová kormányfő megígérte: gyorsított eljárásban a parlament alkot törvényt arról, hogy minden kórházi orvosnak szavatolják a háromszáz eurós béremelését. Ivan Uhliarik, az egészségügyi tárca vezetője pedig tegnap a parlament bizottsága előtt ismertette a vidéki kórházak osztályainak összevonását, több esetben a megszüntetését célzó tervét, amelynek valóra váltását már december 1-jétől szeretné megkezdeni.

Marián Kollár

Sem ez utóbbi, sem Radicová béremelési javaslata nem csillapította le a kedélyeket. – Júdáspénzt nem fogadok el a kormánytól. Ha most akadt annyi tartalék az államkasszában, hogy minden kórházi orvosnak jövőre háromszáz euróval emelnék a bérét, akkor eddig ezt miért nem tették meg? – vágta oda Elena Moresová, a zsolnai (Zilina) kórház altatóorvosa annak a tévériporternek, aki azt kérdezte tőle, miért nem vonja vissza a felmondását.

– Különben sem hiszek a miniszternek. Valamivel több fizetést ígér, miközben a kórházi főnökeink lefaragják eddigi jutalmainkat, s végül én alig kapok majd többet ezeregyszáz eurónál. Ennyit az összes ügyeleti és más pótlékkal együtt jelenleg is keresek, tizenkét évi gyakorlattal, két szakvizsgával! Ezért távozom. Januártól majdnem dupla fizetésért dolgozom majd az egyik cseh kórházban – folytatta.

Még kedd délután is sokan gondolkodtak ugyanígy, kora este mértékadó felmérések szerint még legalább négy-ötszáz kórházi orvos nem vonta vissza a felmondását. Ők elsősorban a tiltakozó akciót októberben meghirdető szlovákiai orvosok szakszervezetétől (LOZ) várják a jogi hátszelet. Ám az eddig hangos Marián Kollár elnök egyelőre hallgat. A szlovák közszolgálati rádió egyik riportjában egy liptószentmiklósi (Liptovsky Mikulás) sebész fölényeskedve magyarázta a riporternek, hogy szamárság a rendkívüli állapot elrendelése, hiszen ki kényszerítheti őt arra, hogy szikét vegyen a kezébe? Miután a riport felkerült a honlapra, több száz felháborodott személy adta meg neki a választ: „Hát a hippokratészi eskü!“

Néhány szakértő szerint a tiltakozó orvosokat leginkább a lepusztult állapotok keserítették el. Daniela Sejnová, a pozsonyi gyermekkórház onkológiai osztályának főorvosa így fakadt ki: „A rendelőinkben és az osztályon a két magán- és az egyetlen állami egészségügyi biztosító havi lebontásban határozza meg, mennyi a keretünk, amely évről évre csökken. Idén rendszerint már huszadika körül kimerítjük, s azután a szívünk szakad meg, mert még ingyen is folytatnánk a kezelést, amit azonban dokumentálni kell, ezért nem tehetjük meg, s a kis pácienseinknek akár az életébe kerülhet a késlekedés.” Döbbenetes tényt említ Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház igazgatója is: „Helyzetünket leginkább azzal jellemezném, hogy nemrég jótékonykodásból kaptunk lecserélt svájci kórházi ágyakat, amelyek most nálunk a legkorszerűbbek. Új műszereket leginkább tehetős szponzoroktól kapunk.” A csallóközi intézetből mégsem távozik egyetlen orvos sem. „Mi már két éve részvénytársaságként működünk. Ezért nem támogattuk a szakszervezetieknek azt a követelését, hogy állítsák le az állami kórházak átalakítását ilyen gazdasági egységekké” – mondta el érdeklődésünkre. Hasonlóan érvelt Vladimír Capaník, a kassai magánkórház igazgatója is: „Bevételeink hetven százaléka a biztosítók térítéséből származik. Átlagon felüli szolgáltatásaink és az ellátás képezi a maradék harminc százalékot, amit ugyan a páciens fizet, de ez aligha több annál, amennyit az állami vagy megyei kórházak orvosainak a zsebébe csúsztatna.”