Szokatlan csapás Damaszkuszra
A tömörülés 22 tagja közül 19 szavazott igennel, Irak és Libanon tartózkodott. Eszerint befagyasztják a szíriai kormányvagyont a liga országaiban, megtiltják az együttműködést a szír nemzeti bankkal, leállítják a tagországok minden projektjét Szíriában, s utazási tilalmat rendeltek el egy sor hivatalnokra és politikusra. Megbízták az arab központi bankokat, hogy monitorozzák a Szíriába áramló pénzeket, kivéve azokat, melyeket külföldön dolgozó szírek utalnak haza. A döntés azonnal érvényessé vált, s valószínűleg igen súlyos nyomás alá helyezi Damaszkuszt.
Valid el-Moallem szír külügyminiszter még szombaton levélben fordult a ligához, amelyben azzal vádolta az ellene fellépni szándékozókat, hogy nemzetközi konfliktust kreálnak a szíriai konfliktusból. A damaszkuszi propaganda egyébként folyamatosan külső erők beavatkozásaként kezeli mindazt, ami az országban történik, s most az Arab Ligát is azzal vádolja, hogy ennek vált részévé. Szíria mint a liga alapító tagja megcsalatásról, az arab szolidaritás megszűnéséről beszél. A döntések pszichológiai hatása valószínűleg jelentős, az már a liga eddigi fellépésének nyomán is felmérhető. Szíria mindig is az arabság centrális szereplőjeként tekintett magára, így a mostani kitaszítás kapcsán felemlegetett hiánya az arab szolidaritásnak egyáltalán nem lózung. A fellépés nemcsak a kormánynak, de a szír közvéleménynek is kemény üzenet.
Hamad sejk katari miniszterelnök és külügyminiszter azt mondta a tegnapi ülés után, hogy szükségszerű volt a szankciók felállítása. Szerinte a nemzetközi közösség mindenképpen kibontakozást akar, s most azt figyelik, mennyire komoly az arab megoldás. Ha az Arab Liga sikeres lesz, azzal egyben megakadályozzák azt is, hogy mások avatkozzanak be. Utóbbi lehetőség kapcsán a francia külügyminiszter, Alain Juppé „humanitárius korridorra” vonatkozó elképzelését szokták felhozni. Ennek lényege, hogy humanitárius segélyben kell részesíteni a lakosságot, ám azokat a „korridorokat”, amelyeken a konvojok a segélyeket bejuttatnák, természetesen katonai védelemben kell részesíteni. Az elképzelést egyébként az ENSZ illetékese jelenleg szükségtelennek minősítette, mondván, a helyzetet a szír vöröskereszt képes kezelni.
Eltérő nézetek vannak arról, mennyire lesznek hatékonyak a szankciók. Egyes vélemények szerint nem érik el céljukat, mert Szíria legnagyobb kereskedelmi partnerei nem hajtják azt végre. Ez bizonyosan igaz a szomszédos Irakra, melynek részesedése a szír külkereskedelemből 13,3 százalék, s valószínű, hogy ez vonatkozik még néhány nagy partnerre, így Kínára (6,9 százalék) és Libanonra (6,1 százalék). A többi arab országra azonban jut még mintegy 30 százalék, a már szankciókat bevezetett Európai Unióra 22,5 százalék. Törökország (6,6 százalék) pedig tegnap jelezte, hogy az Arab Liga szankcióinak megfelelően fog maga is eljárni. (Az Egyesült Államok aránya nem túl nagy, 2,5 százalék, de már korábban szankciókat léptetett életbe.) Vagyis semmiképpen nem mondható, hogy jelentéktelen lenne a szankciók súlya, még akkor sem, ha nem elképzelhetetlen Szíria segélyezése sem a kialakult helyzetben (Oroszország, Irán).
Az Arab Liga több mint fél évszázados története során nem szoktatta hozzá a világot a karakteres, hatalmi súlyt reprezentáló fellépésekhez. Amikor 1982-ben a mai szír elnök apja 40 ezer embert mészároltatott le Hamában, viszonylag jól torelálta az Arab Liga. Az idén azonban először Líbia, majd Szíria tagságát függesztette fel, s most eljutott a szankciókig. Pedig nem mondható, hogy a tömörülés alapvetően demokratikus, jogvédő széplelkekből állna. Valószínűleg óriási a szerepe a médiának, amely még a korlátozott jelenlét esetén is intenzíven számol be az eseményekről a ridegebb rezsimek közvéleményének is. Ugyancsak fontos lehet, hogy mindenki szeretné (a despotikusabb hajlamú szereplők is), ha minél gyorsabban befejeződnének az összetűzések, értelmezzük azt akár társadalmi, akár szektariánus konfliktusként.
A hét végén folytatódott az erőszak Szíriában. Elsősorban a hadsereg és a dezertáltak közötti összecsapások voltak jellemzőek, főképpen Homsz környékén és az északnyugati országrészben. Jogvédő szervezetek szerint szombaton 27-en, vasárnap 10-en haltak meg ezekben az összecsapásokban.
