Német gyalázat: "gyilkos döner türingiai módra"
Pontosan azért választották ki őket, hogy ezekben a gyökeret verő rétegekben félelmet és bizalmatlanságot gerjesszenek. Az áldozatok hozzátartozóit pedig a német hatóságok ellen hangolják, hiszen azok képtelenek megvédeni a szövetségi köztársaságban legálisan élő, külföldi származású polgárokat. E sarkos véleményt Gideon Botsch politológus és publicista fogalmazta meg lapunknak a Németországot lassan két hete lázban tartó neonáci sorozatgyilkosságok kapcsán.
Európa vezető gazdasági hatalmában mindennap új leleplezések látnak napvilágot az eddigi ismeretek szerint tíz halálos áldozatot követelő gyilkosságsorozat kapcsán. A Thüringer Allgemeine erfurti lap értesülései szerint a nyomozók a Földalatti Nemzetiszocialisták (NSU) nevű újbarna terrorcsoport zwickaui házában egy állítólag tízezer nevet tartalmazó listát találtak. A potenciális célpontok között szerepelt a Bundestag egyik alelnöke, a zöldpárti Katrin Göring-Eckardt is.
A szélsőjobboldali mozgalmakat kutató Botschot bevallása szerint alaposan megrázta, amikor értesült arról, hogy az NSU egy évtized alatt kilenc – többségében török származású – kiskereskedőt, valamint egy heilbronni rendőrnőt ölt meg kegyetlenül. Számára ugyanakkor nem volt teljesen meglepő, hogy német neonácik már nem csak utcai verekedéseket provokálnak. Igaz, eddig a terrorizmus „klasszikusabb” formáját, a pokolgépes merényleteket részesítették előnyben.
– Felháborítónak tartom, hogy a német rendvédelmi hatóságok a sorozatgyilkosságok esetében nem a szélsőjobboldali miliőben nyomoztak, holott az áldozatok családtagjaitól is tudhatták volna, hogy itt nem maffiaszerű, védelmi pénzes zsarolási ügyek elfajulásáról volt szó – hangoztatta a Potsdami Egyetemen működő, az antiszemitizmust és a szélsőjobboldalt kutató központ tudományos munkatársa.
Botsch szerint a német neonáci mozgalomban a fordulópontot az 1990-es évek elejétől kell keresni. Nyugat-Európa más országaihoz hasonlóan a szövetségi köztársaságban működő neonáci csoportok ekkor próbáltak „a fehér faj védelmében szent háborút” indítani. E hadjáratba illeszkedtek a hoyerswerdai és a rostocki neonáci zavargások, illetve az összesen nyolc halálos áldozatot követelő möllni és solingeni gyújtogatásos merényletek. Az újbarna offenzíva azonban az évtized végére a hatósági fellépés, illetve a civil társadalom ellenállása nyomán kifulladt.
Az erőszak-potenciál azonban megmaradt. Az NSU tagjai ugyan a keleti tartományokból származtak, de hozzájuk hasonló nézetekkel a nyugati tartományok vidéki-kisvárosi világában is lehet találkozni. Az egyre terjedő szélsőjobboldali szubkultúra, főleg a különböző neonáci rockegyüttesek albumai, már régóta uszítanak a „dönereseknek” gúnyolt, főleg török származású boltosok, kisiparosok likvidálására. Bár pontos adatok nincsenek, de megbízható kutatásokra alapuló becslések szerint a német újraegyesítés óta mintegy kétszáz, neonácikkal összefüggésbe hozható gyilkosságot követtek el a szövetségi köztársaságban.
Az áldozatok meggyalázása pedig nem ismer határokat. Berlinben a hatóságok a minap csaptak le egy szélsőjobboldali butikra, ahol például „Killer Döner nach Thüringen” (Gyilkos döner türingiai módra) feliratú pólókat forgalmaztak.
Botsch szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a német hatóságok most az iszlám terrorizmus elleni harc jegyében létrehozott szuperadatbázis neonácikra szakosított mását akarják létrehozni. A kutató szerint a rendvédelmi-titkosszolgálati eszközök jelenleg is adottak. A legfontosabb a rendőrök és a belső elhárítás megfelelő felkészítése, illetve egy olyan érzékenységi faktor kialakítása, hogy a rendvédelmisek „szűrője” időben észlelje az újbarna veszélyt.
