Pedig Belgium is egyre nehezebben tudja magát finanszírozni a piacról, GDP-arányos államadóssága közel százszázalékos. Ráadásul a hiány is meghaladja a három százalékot, így – miként Budapest –a belga vezetés is kapott levelet Olli Rehn pénzügyi biztostól, aki mintegy utolsó figyelmeztetésként javaslatokat tett a költségvetés kidolgozásához. Még Karel de Gucht, az Európai Bizottság belga tagja is úgy fogalmazott a múlt héten: Belgium lehet a következő Görögország.

Kivételesen nem a flamand–vallon vita akasztja meg a tárgyalásokat. Igaz, a további decentralizálást célzó „államreformban” is csak idén szeptemberre sikerült megegyezni. Ennek értelmében a régiókhoz (flamand, vallon és Brüsszel) 17 milliárd eurónyi forrás elosztása kerül át a szövetségi szintről. Belgiumban a hétköznapokat érintő döntések jobbára regionális szinten dőlnek el, így a legtöbb belga meg sem érezte, hogy több mint 500 napja nincs kormányuk.

A belga pártokat ezúttal a hagyományos jobb–bal filozófia osztja meg, a vita valójában az elkerülhetetlen megszorítások mikéntjéről szól. Eddig szinte biztosra lehetett venni, hogy Elio Di Rupo vallon szocialista politikus lesz a kormányfő, és a két (flamand, vallon) szocialista, a két liberális, valamint a két kereszténydemokrata párt alkotja majd a koalíciót. Ám ő hétfő este visszaadta megbízatását II. Albert királynak. Az uralkodó egyelőre nem fogadta el a lemondást. Di Rupo visszalépése arra utal: a pártok képtelenek voltak megegyezni a 2012-es költségvetésben. A kiélezett helyzetben elképzelhető, hogy Yves Leterme ügyvezető kormányát rendkívüli jogokkal ruházzák fel, hogy az EU által kért tételeket megvalósíthassák a büdzsében.

A visszalépett szocialista terve az volt, hogy jövőre három százalék alá akarja nyomja a hiányt. Így 11 milliárd eurót kellett volna megspórolnia szövetségi szinten, amit az elmúlt harminc év legnehezebb döntésének tartanak Belgiumban. Egyrészt adókat vetett volna ki a nukleáris szektorra és a bankokra, másrészt szociális juttatásokat vont volna el, megreformálva a nyugdíjrendszert. A szocialistáknak nem tetszenek az Európai Unió strukturális reformokra vonatkozó javaslatai, viszont támogatnák a több adót. Az ország eddig a tavalyi büdzsé újrahasznosításából élt meg, ám Leterme-nek nem volt felhatalmazása valódi reformok beindítására.

Sosem volt ilyen nagy a nyomás, hogy végre legyen kormány – mondja lapunknak Regis Dandoy, a Brüsszeli Szabadegyetem politikatudományi központjának kutatója, aki szerint valójában arról szól a vita, hogy a társadalom melyik rétege hozza a legnagyobb áldozatot Belgium finanszírozásának megőrzéséért. Az emberek teljesen kiábrándultak a politikából – figyelmeztet Dandoy. A csalódott választók a szélsőséges, nacionalista pártokhoz húznak. A megegyezést bonyolítja az is, hogy egy éven belül regionális választásokat tartanak Belgiumban, amelyek errefelé legalább olyan fontosak, mint az általános megmérettetések.