Ki fog ítélkezni Kadhafi fiáról?
A felkelők, akik a déli, sivatagos országrészben kézre kerítették a megdöntött és megölt diktátor (1969–2011), Moammer el-Kadhafi fiát és lehetséges utódát, azt mondták: nem adják őt át addig, amíg az észak-afrikai országban fel nem áll az igazságszolgáltatási rendszer.
Zintán katonai tanácsának feje, Mohamed al-Kabas megerősítette: ott tartják a 39 éves férfit a városban, amelynek fegyveresei elfogták. Abdurrahim el-Keib líbiai miniszterelnök pedig azt mondta, a Kadhafi fiú tisztességes tárgyalás elébe néz, és az új rendszer értékeit, „a szabadságot, a törvényességet, az igazságot és az átláthatóságot” szem előtt tartva bánnak majd vele.
Kérdés, mit szól ehhez a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), amelynek argentin főügyésze, Luis Moreno Ocampo a hírek szerint már a héten Tripoliba érkezik, hogy egyeztessen az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal, az ország ideiglenes vezetésével. Mint arról korábban lapunk is beszámolt, az ICC júniusi elfogatóparancsa gyilkossággal és civilek üldözésével vádolta meg Szeif al-Iszlámot. Október végén pedig arról röppent fel hír, hogy Hága – közvetítőkön keresztül – informális kapcsolatban állt vele.
Szeif sorsa belpolitikai huzavona tárgya is lehet: a fegyveresek ütőkártyaként használhatják fel, hogy befolyásolják vele Keib napokon belül felálló kabinetjének összetételét. Félelmek szerint egy esetleges líbiai tárgyalás – amelynek során a vádlottat akár halálra is ítélhetik – kirakatperré fajulhat, miközben a líbiaiak nem éppen dicsőséges módon szabadultak meg apjától, az észak-afrikai országot négy évtizeden át irányító ezredestől sem. De lehet belőle éppenséggel annak igazolása is: az új tripoli rendszer igenis kiállja a jogállamiság próbáját. A helybelieket pedig megnyugtathatja, ezúttal nem ismét Hollandiában döntenek országukat érintő ügyben, ahogy az 1988-as Lockerbie-katasztrófa nyomán történt.
Amúgy a hónapok óta bujkáló, legidősebb Kadhafi fiút, akiről azt sejtették, Nigerbe igyekszik, filmbe illő módon kerítették kézre. Forgatókönyvbe kívánkozik legalábbis a jelenetsor, amikor az Ahmed Amur halbiológus-professzor vezette fegyveres csoport a sivatagban, Tripolitól több mint hatszáz kilométerre – „füles” alapján – elfogta a Londonban politikatudományokból doktorált fiatalembert, aki egykor Orli Weinerman izraeli színésznő udvarlója is volt, pedig neve „az Iszlám kardját” jelenti arabul. Most viszont a sivatagban egyszerű hajcsárnak adta ki magát. – Amikor rábukkantunk, azt mondta, Abdul Szalem vagyok, tevepásztor. Őrület volt. Piszok borította az arcát, de tudtuk: ő az – emlékezett vissza Amur, hozzátéve, Szeif felszólította őket: lőjék agyon.
