Saját ultraortodoxaik veszélyeztetik Izrael létét
Saul Wild majdnem húsz éve él egy régi nyugat-jeruzsálemi lakótelepen. A két-három emeletes házakat már valódi liget veszi körül, lakásuknak kertkapcsolata is van. Közel van az iskola, ahová nyolcéves kislánya jár. Szeretnek ott lakni, de azt mondja, költöznie kell; ezzel feltehetően elhagyja a szülővárosát is. Amikor megvették a lakást, a környéken csak néhány vallásos család lakott. Az arányok azonban megváltoztak. A „szekulárisak” kiköltöztek, helyükre vallásos családok jöttek, Wildék kisebbséggé lettek. Azóta tudják, hogy költözni kell, amióta péntek estétől szombat estig lezárják a telepet, nem lehet autóval ki-be hajtani.
Sokan győzelemként értékelték, amikor a legutóbbi választáson Jeruzsálem szekuláris polgármestert választott magának. Nir Barkat azonban nehezen birkózik meg a legutóbbi konfliktusokkal. Az ultraortodox (haredi) csoportok gyakorlatilag kisajátítják a várost.
A legutóbbi konfliktust a poszterek cenzúrázása váltotta ki. Az ultraortodoxok rendre megrongálták, festékkel kenték be a kereskedelmi plakátokat, amelyeken női arc volt. A Honigman izraeli divatcég Jeruzsálemben csak olyan óriásposztereken hirdette idei őszi kollekcióját, amelyen nem látszik a modell arca. De másutt is előfordulhat, hogy a plakátra rámázolják: illegális.
A nyomulás egyik jele, hogy az Eged közlekedési vállalat nem engedte a legutóbbi választáson elhelyezni autóbuszain egy képviselőnő arcát ábrázoló plakátot. Pedig Rachel Azaria maga is vallásos, háromgyerekes asszony. Most viszont attól híresült el, hogy a bíróságon bepanaszolta a városi tanácsot, mert az idei sátoros ünnepek alatt engedélyezték, hogy a Mea Seárim vallásos negyedben férfi- és női járdákat létesítsenek.
Az ultraortodoxok állítólag azért ragaszkodtak ehhez, mert az ünnepkor sok „külső” és turista belátogat a túlzsúfolt, gettószerű telepre.
A vallásos nyomulás nem csak a kóser buszok és járdák létesítésére irányul. A nyilvánosságból mind több helyen akarják kiszorítani a nőket. Egy bibliai passzust úgy értelmeznek, hogy a női énekhang eleve bűnös gerjedelmekre csábít. A szupervallásos csoportok akcióira válaszul, spontán módon jönnek össze a nők Jeruzsálemben – közösen énekelni. Egy ilyen politikai daloláson együtt énekelt velük Cipi Livni, az ellenzéki Kadima párt vezetője is. Az idén ősszel egy tisztképző tanfolyamon nyolc vallásos hallgató kiment egy ünnepségről, ahol lánytársaik énekeltek.
A társadalom azt tapasztalja, hogy a hadseregben egyre nagyobb befolyást szerez a tábori rabbiság és a vallásos katonatisztek csoportja. Ez egyben a nők kiszorítását jelenti, és az eddig a társadalom egységét jelképező fegyveres erők átalakulását. Az ultraortodoxok néha egészen agresszív módon kényszerítik a külvilágra a maguk szabályait, nemegyszer tettlegességig fajul a hitvédelmük. A legutóbbi sátoros ünnepkor megakadályozták, hogy a nők a Siratófalhoz jussanak. Az Óvárosban keresztény papok gyakran panaszolják, hogy a vallásos hitbuzgalom jegyében leköpdösik reverendájukat.
Efraim Halevy, a Moszad volt igazgatója mondta a minap: „Az, hogy az ultraortodoxok (haredi) mind radikálisabbá válnak, nagyobb veszély Iránnál.” A nyilatkozatot óriási felzúdulás követte. A volt kém visszavonult: nem akart személyében senkit sem megsérteni – mondta. De kifejtette, hogy a vallási ortodoxia Izrael elszigetelődéséhez és a zsidók megosztottságához vezet, éppen amikor egységre van szükség. A rossz tendencia jeleként a különválasztott buszjáratokat és a katonanők éneklési tilalmát hozta fel.
