Tusknak csak a reformok okoznak gondot
Tusk a rendszerváltás utáni lengyel politikatörténetben tehát új fejezetet nyitott. Egymás után kétszer nyert választást, kétszer lett miniszterelnök. Az utóbbira volt már példa, de ezek a kormányfők a különböző változó koalíciós kombinációk következtében ismételhettek. Tusknak nincs abszolút többsége a szejmben, koalícióra kényszerül a történelmi lengyel parasztpárttal (PSL) . A PSL nagy valószínűséggel továbbra is három miniszteri helyet kap majd a kormányban, s Waldemar Pawlak, a párt szinte örökös elnöke lesz a gazdasági miniszter is. Ez a koalíciós kényszer hatással lesz a kormány programjára is. Lengyelország nem kerülheti el a megszorításokkal járó gazdasági átalakulást és a politikai reformokat sem. Ezek pedig olyan változások, amelyek konfliktusokkal fenyegetnek.
Sok kérdésben ellentét van a nagyobb kormánypárton, a Polgári Platformon (PO) belül is, és ellentét van a parasztpárttal is. A 2008-cal kezdődő válságot Varsó eddig többékevésbé sértetlenül túlélte, egyetlen EU-tagállamként gazdasága növekedett az általános visszaesés közepette. Ugyanakkor – emlékeztetett Jacek Rostowski pénzügyminiszter – vészesen megnőtt az államadósság, a deficit is. Adóemeléseket jósolnak. Elkerülhetetlen számos fájdalmas strukturális reform. Elsőként a rendvédelmi és fegyveres testületek nyugdíjrendszerét emlegetik, de a második helyen a mezőgazdasági termelők nyugdíj- és társadalombiztosítási kasszájának átalakítása áll. De reformra vár általában is a nyugdíjrendszer, az egészségügy nagyon beteg, hasonlóan az oktatási rendszerhez. A választások előtt felvetődött az államrendszer takarékosabbá tétele. A szejmnek most 460 tagja van, a létszámot 300-ra csökkentenék. Kiderült, hogy túl sokan szolgálnak az immár hivatásos hadseregben is. Jaroslaw Makowski, Tusk egyik befolyásos tanácsadója a Polityka című hetilapnak azt mondta, hogy „a válság kikényszeríti a változásokat azokból is, akik a végsőkig hajlandók védeni privilégiumaikat, s az olyan költséges intézményeket, amelyek nélkül az állam jól megvan”. A változások elkerülhetetlenségét jelezte első parlamenti megszólalásában Tusk, amikor kiemelte: szokatlanul hosszú ideig nem lesz semmilyen választás Lengyelországban. Tehát ez nem gátolhatja a változásokat.
A gazdasági átalakítások, intézményi reformok mellett az új parlamentre és kormányra várna több társadalmi kérdés megoldása. Ilyen az Európában talán legszigorúbb abortusztörvény, a lombikbébiprogramok sorsa, az élettársi, partneri viszonyok szabályozása az azonos neműek között is. És ezekkel összefüggésben egy másik fontos kérdés, az egyház finanszírozása is felmerül. A választásokon kiderült, hogy a szavazók legalább tíz százaléka ilyen kérdésekre is választ akar. Ők szavaztak Palikot mozgalmára, erre a protesztpártra, amely egy antiklerikális lapot szerkesztő kiugrott pap mellett bevitt a szejmbe egy melegjogi aktivistát és egy nővé operált transzszexuálist is. A kormányfőnek tehát egyszerre két fronton kellene hozzáfognia a reformokhoz. A második, társadalmi kérdéskörben elsősorban a PO konzervatív szárnyával és részben a parasztpártiakkal kerül szembe. A gazdasági reformok esetében viszont számíthat Palikot mozgalmára és talán a középbal utódpártra, az SLD-re is.
Az új kormány összetételéről keveset tudni. Tusk feltehetően megtartja eddigi külügyminiszterét, RadoslawSikorskit és pénzügyminiszterét, Jacek Rostowskit, a budapesti CEU volt professzorát. A változásokat a PO-n belüli hatalmi játék szabjameg. A hírek szerint nem akarja fontos pozícióhoz juttatni Grzegorz Schetynát, a PO első alelnökét, legfeljebb az újonnan létrehozandó közlekedési minisztériumot vezethetné az eddigi „erős ember.”
Tusk helyzetét megkönnyíti, hogy épp a parlament megalakulása előtt rázta meg újabb politikai válság a jobboldali ellenzéket. A Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke kizáratott három EP-képviselőt, akik személyi változásokat követeltek a párt élén –magyarán Jaroslaw Kaczynski pártelnök távozását szorgalmazták, aki egymás után a harmadik választást veszítette el. A kizárásokra válaszul 17 képviselő kilépett a PiS-frakcióból és új pártcsoportot alakított. Kaczynski vágya, hogy „Varsóból Budapestet teremtsen”, azaz orbáni állapotokat vezessen be, egyelőre még későbbre tolódik.
