Egyre nagyobb a nyomás Silvio Berlusconin, hogy távozzon a kormányfői székből. Mennyit oldana meg Olaszország gondjaiból, ha lemondana?

Silvio Berlusconi távozása csak a kezdet lenne. Ám amíg ő hatalmon van, nem kezdődhet meg a válságmegoldása. Hiába gyakorolnak Berlusconira hatalmas nyomást az Európai Unió vezetői, hogy kötelezze el magát a reformok mellett, éppen az ő valódi elkötelezettsége kérdéses. Ugyanakkor a lemondása sem jelentené, hogy minden probléma azonnal megoldódik. A Berlusconi utáni időszak egyik forgatókönyve egy technokrata kormány megalakulása, de az előre hozott választások lehetősége sem zárható ki. A legjobb megoldás egy különleges felhatalmazással rendelkező szak értői kormány lenne, amely határozottan belekezd a reformok végrehajtásába.

Milyen konkrét reformokra gondol? Elengedőek-e azok, amelyeket Berlusconi az EU októberi csúcsára írt 14 oldalas levelében kifejtett?

Ezek valószínűleg nem bizonyulnak majd elégnek. Berlusconi a levélben úgy fogalmazott, hogy végrehajtásuk a „következő években” várható, ami elég nehezen megfogható. A konkrét reformokat nehéz meghatározni, mert a hiány maga viszonylag kicsi, úgyhogy a költségvetési egyensúly elérése akár rövid távon is lehetséges. A kulcskérdés a növekedés beindítása. Itália nagyon rosszul teljesített az elmúlt években, még akkor is, amikor az eurózóna többi tagjának jól ment. A növekedést beindítani nehéz lesz, és hosszú ideig tarthat, hiszen strukturális és intézményi reformok szükségesek hozzá. Ez azért is bonyolult, mert az elmúlt években a kormányzás minősége is romlott, a jelentős reformok végrehajtása emiatt is késik.

Elegendő politikai felhatalmazással fog rendelkezni ehhez egy szakértői kormány?

Ez nagy kérdés, egyelőre nem világos, milyen politikai támogatottsággal rendelkezik majd egy szakértői kormány. A balközép politikai erők támogatnának egy ilyen kabinetet, és Berlusconi szövetségesei sem rohannának bele egy előre hozott választásba.

Egyre több kérdés merül fel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) hatékonyságával kapcsolatban. Hol találhat az EU elegendő forrást az eurózóna bajba jutott országait megvédeni hivatott alapban?

Ez a kulcskérdés. Meglátásom szerint az EFSF megerősítése elképzelhetetlen az Európai Központi Bank szerepvállalása nélkül. Németország ellenállása megtörhetetlennek tűnik ebben az ügyben, ezért ez az opció egyelőre nincs is terítéken. Németország az infláció elszabadulásának veszélye miatt és erkölcsi okokból sem támogatja a lépést. Nem akarják, hogy a felelős módon végrehajtott reformok helyett az EKB kínálja tálcán a megoldást. Így marad az, hogy pénzügyi eszközökkel növelik meg az EFSF mozgásterét. Ez szerintem nem fog működni. Pénzügyi válság után vagyunk, ennek hatására megrendült a bizalom a pénzügyi eszközök és a pénzügyi intézmények hatékonyságában. Minden megoldás, amely kizárja az EKB-t, pusztán tüneti kezelés anélkül, hogy valódi pénz kerülne az asztalra. Nem lesz könnyű pénzt csábítani az eurózónába ebben a gazdasági hangulatban és a monetáris unió megítélése miatt. Az EKB bevonása nem az optimális, de most a legjobb megoldás. Olaszország esetében majdnem elértünk arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Itália fizetésképtelenné válhat, amit mindenki el akar kerülni.

Berlusconi jegyzetei. Felírta azt is, hogy „nyolc áruló”