Árnyékháború Teherán ellen
Diplomatáktól kiszivárgott információk szerint a jelentés rögzíti ugyan, nincsen rá bizonyíték, hogy Irán meghozta a stratégiai döntést, és ténylegesen atombombát készít, de nukleáris programja egyre ambiciózusabb és strukturáltabb. A korábban ismerthez képest nagyobb előrehaladást ért el a nukleáris programban. A minden korábbinál kritikusabb jelentés – amelynek élét az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) két, nem nyugati állandó tagja, Oroszország és Kína igyekszik tompítani – sorra veszi az iszlám köztársaság technológiai fejlesztéseit, így egy nukleáris robbanófej számítógépes modellezését. A CNN-nek nyilatkozó nyugati diplomaták szerint a tanulmányt nem lehet másképp értelmezni, mint úgy: Irán állításával ellentétben mégiscsak nukleáris fegyver előállításán fáradozik.
Az egyik fő kérdés: milyen formában fokozza a nemzetközi közösség a nyomást Iránra a jelentés nyomán? Bár az elmúlt napokban egyre több szó esett egy megelőző csapás lehetőségéről – és izraeli nyilatkozatok csak erősítették ezeket –, amerikai kormányilletékesek szerint az Egyesült Államok egyelőre az Iránt sújtó szankciók körének szélesítésére, az ország köré font gyűrű megszorítására számít a NAÜ jelentése nyomán. Remélve, hogy meg tudja értetni (különösen európai) szövetségeseivel: Irán nem engedhető tovább a megkezdett úton. Szó van például a teheráni központi bankkal szembeni büntetőintézkedésről. Ugyanakkor Amerika is tart attól, hogy megközelítése felverheti az üzemanyagárakat, ráadásul gazdasági válság idején. Kedden délután a hordónkénti 116 dollárt is megközelítette a nyersolaj ára. Elemzők szerint ebben az Irán atomprogramja körül kialakult nemzetközi feszültség nagyobb szerepet játszott, mint az olasz szuverén adósság kockázata.
Kedden tovább folytatódott a „süketek párbeszéde”: Teherán dacosan fogadta a hírszerzési értesülésekre épülő NAÜ-jelentés híreit. Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök azt közölte: országának aligha van szüksége atombombára ahhoz, hogy felérjen az Egyesült Államokhoz. Figyelmeztetett: Washingtonnak „megsemmisítő csapással” kell számolnia, ha támad. A Közel-Keleten számos amerikai támaszpont található, és ezek is fenyegetve lehetnek, ahogyan Izrael is. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter – akit a megelőző csapás hívének tartanak Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel együtt – azt nyilatkozta: országa nem törekszik a konfrontációra, ám ha ez bekövetkezik, úgy Irán nem rombolja le Izrael Államot, „nem lesz tízezer halott, sőt még csak ötszáz sem.”
Ezzel együtt a kedd nem volt Izrael napja sem: egy többnapos késéssel kiszivárgott információ némi rést üthetett a Nyugat esetlegesen formálódó, Irán-ellenes koalícióján. A bekapcsolva hagyott mikrofonok ugyanis ismét „megtréfálták” a világ vezetőit, akiknek a G20 országcsoport cannes-i találkozóján volt legutóbb alkalmuk személyesen is egyeztetni a Közel-Keletről. Nicolas Sarkozy francia elnök e szerint azt mondta Obamának: ki nem állhatja Netanjahut, aki „hazudozó”. Mire az amerikai elnök nem ellenkezett, csak hozzáfűzte: neki naponta együtt kell dolgoznia Netanjahuval.
A vasárnapi The New York Times részletes elemzésben foglalkozott Amerika Irán körüli diplomáciai játszmájával. E szerint új Obama-doktrínáról ugyan nem lehet még beszélni, de világosan kirajzolódik a „konfrontáció és feltartóztatás” stratégiája. „Irán a legnagyobb kihívást jelentő próbája lehet annak, hogy az adminisztráció új, olcsó technológiákra összpontosít, amelyekkel kiküszöbölhetőek a költséges szárazföldi csapatok: a drónok (robotrepülőgépek) ezek közül a legnyilvánvalóbbak, míg a kiberfegyverekről esik a legkevesebb szó” – írja a világlap. Amerikai illetékesek „árnyékháborúról” beszélnek: Irán bosszújának része volt a washingtoni szaúdi nagykövet meggyilkolásának terve (Rijád amúgy is „a kígyó fejének levágásáról” beszélt Irán kapcsán a kiszivárgott amerikai táviratokban), miután a Stuxnet, feltehetőleg amerikai–izraeli fejlesztésű számítógépvírus – amely „szétrobbantotta” az urándúsító centrifugákat – becslések szerint egy-két évvel hátráltatta atomprogramját.
