„Ha kell, a csatatéren halok meg”
Előbb Giulio Tremonti gazdasági miniszter mondta a szemébe, hogy le kellene mondania, mert nincs többé parlamenti többsége. Majd a szövetséges Északi Liga prominense, Roberto Maroni belügyminiszter győzködte, de az önmagában töretlenül bízó kormányfő nem hitt nekik. Végigtelefonálta az „árulókat”, hogy mondják a szemébe, ha már nincsenek vele – s ekkor fakadt ki Julius Caesar híres mondatát idézve. Majd még egy teátrális jelenet következett, Berlusconi végszavával: „Ha már meg kell halnom, haljak meg a csatatéren, a parlamentben” – idézték szavait az olasz lapok.
Berlusconi a parlamentben azonban nem halt meg. Legalábbis a konkrét ügyben nem, ami miatt a keddi római képviselőházi szavazást tartották. A tét ugyanis a 2010-es költségvetési zárszámadás ratifikálása volt, s ezt a szavazást a miniszterelnök megnyerte. Igaz, még egy ilyen győzelem, s oda a parlamenti többség. Sőt, annak már most lőttek. A törvény mellett 308 képviselő szavazott, amely csak úgy ment át, hogy az ellenzék nagyvonalúan tartózkodott. Tette mindezt azért, hogy az ország ügyeit ne nehezítse, de egyszersmind jelezte: a következő sorsdöntő szavazáson
– például a megszorítócsomagról esedékes megmérettetésen – Berlusconi már nem számíthat parlamenti többségre. Ahhoz ugyanis 316 voks kellene a 630 tagú parlamentben, s ennyit még ebben a nem túl jelentős ügyben sem tudott összegyűjteni.
A kedd éjszakát Silvio Berlusconi és Szabadság Népe (PdL) nevű pártjának nagyágyúi a miniszterelnök római palotájában, a Palazzo Grazioliban virrasztotta át, hogy megtalálják a kiutat a kormányválságból. Az egyik lehetséges variáns –Berlusconi legfőbb koalíciós partnere, Umberto Bossi is ezt támogatná –, hogy a miniszterelnök lemond, és átadja a kormányfői posztot a PdL főtitkárának, a korábbi igazságügyi miniszternek. Egy másik lehetséges kiút, hogy a görög példát követve Itáliában is nemzeti egységkormány, még valószínűbb, hogy szakértői kormány alakulna. A valószínűsége csekély, de Berlusconit ismerve még az sem kizárt, hogy marad ez a kormány, s a médiamogul bűvészmutatványokkal, zsarolással, magas állami posztok ígéretével összeszedi az abszolút többséghez hiányzó képviselői szavazatokat. A végső, de nagyon is elképzelhető megoldás pedig egy januári előre hozott választás.
Pier Luigi Bersani, a legnagyobb ellenzéki csoport, a Demokrata Párt vezetője kedden azt hangsúlyozta: ha a kormányfő az időt húzza és nem mond le, Olaszországot az a veszély fenyegeti, hogy a piac nem finanszírozza tovább. Az ellenzéki vezető arra utalt, hogy a hét elején rekordmagasságokba ugrottak az olasz államkötvényhozamok, miután a befektetők egyre kevésbé bíznak abban, hogy a jelenlegi kormányfő végrehajtja a szükséges adósságcsökkentő lépéseket.
