Alfonso Canóval (eredeti neve: Guillermo Sáenz), aki 2008 márciusában vette át a szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) vezetését, három golyó végzett pénteken, a hadsereg bombázással egybekötött, Odüsszeia-hadművelet elnevezésű akciójában, amelyben háromszáz fő vett részt Cau ca tartományban.

Alfonso Cano. Csábító volt a vérdíj

Cano három társa is életetét vesztette – közölték a hatóságok.

A bogotái elnöki hivatal szerint a „jól megtervezett és hibátlanul végrehajtott” akciót hírszerzési források, továbbá a FARC körei is segítették. Ez nem meglepő, a 63 éves Cano fejére csaknem egymilliárd forintnak megfelelő vérdíjat tűztek ki. A halálakor fegyvertelen gerillavezért ujjlenyomata azonosította, holttestét a kolumbiai televízióban is bemutatták. A kérdés, mekkora csapást jelent a FARC-ra a mostani célzott likvidálás. Cano halála növeli az alig több mint egy éve hivatalban lévő államfő, Juan Manuel Santos ázsióját. – Most eldönthetik, hogy leteszik a fegyvert. Az alternatíva a börtön vagy a sír... Cano példája azt mutatja, nincsen olyan sarka az országnak, amelyet ne érhetnének el a biztonsági erők – figyelmeztette a gerillákat az elnök, akinek „könny szökött a szemébe, amikor tudomást szerzett a halálhírről”.

Tény, hogy az 1964-ben a Kommunista Párt katonai szárnyaként létrehozott gerillaszervezet jelentős sebeket kapott az utóbbi évtizedben. A dezertálásoknak is köszönhetően a magát „néphadseregnek” is nevező FARC fegyvereseinek száma 2002 óta mintegy a felére, nyolcezerre apadt. Az elmúlt években pedig a hétfős irányító titkárság immár negyedik tagját „iktatták ki”. 2008 kora tavaszán például a második ember, Raúl Reyes vált egy célzott likvidálási akció áldozatává – menekülés közben épp a FARC egy taposóaknájára lépett.

Tavaly szeptemberben a katonák a gerillaellenes harcban vitathatatlan érdemeket szerzett előző államfő, Álvaro Uribe (2002–2010) eufemisztikusan megfogalmazott korábbi utasítását hajtották végre („Fogjuk diétára ezt az embert!), amikor levadászták Jorge Bricenót, a mozgalomban Mono Jojoynak hívott stratégát és katonai vezetőt. Több tucat helyi vezetővel is leszámoltak a közelmúltban, a gerillák pedig százával dezertáltak. Igaz, a „legszebb trófeát” a kormányerők nem tudták felmutatni: a legendás alapító, Manuel Marulanda szívrohamban halt meg. Az ő helyét vette át az antropológus végzettségű Sáenz.

A hétvégi bogotái örömünnep is arra utalt, Latin-Amerika biztonságpolitikai szempontból egyik legsebezhetőbb országának lakói belefáradtak az évtizedek során csaknem negyedmillió áldozatot követelő, több millió embert pedig otthona elhagyására kényszerítő polgárháborúba. Ám elemzők szerint a Kolumbia területének egyharmadát is ellenőrzése alá vont FARC – amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetnek tekint – még bőven hallat majd magáról. – A középszintű parancsnokok nem tárgyalnak Cano holtteste felett. Békekötési szándékaik egy időre szünetelnek majd – nyilatkozta Ariel Avila, a Corporación Nuevo Arco Iris (Új Szivárvány), volt marxista gerillákat is tömörítő, de a többi közt az ENSZ és az EU támogatásával Kolumbia demokratizálásán fáradozó bogotái agytröszt elemzője.

– Nincs még végük, valahogy reagálni fognak. Lényeges számukra, hogy megmutassák: vezetőjük halála nem jelenti azt, hogy dezertálnak, vagy feladják magukat – állítja Camilo Gómez, aki Andrés Pastrana államfő (1998–2002) idején felügyelte a FARC-szal folytatott, de kudarcba fulladt tárgyalásokat. Ezekben a FARC oldalán részt vett Luciano Marín Arango, alias Iván Márquez is; az 56 éves gerillaparancsnokot Cano lehetséges utódaként emlegetik a kolumbiai sajtóban.