Alku Athéntól Rómáig
Hétfő este ugyanis összeül az eurózóna pénzügyminisztereiből álló Eurogroup, és addigra azt szeretnék látni, hogy Görögország túljutott legalább a politikai válságon.
„Alkudozás a Titanic fedélzetén” – így jellemezte a görög belpolitikai helyzetet az athéni Kathimerini napilap. Egész hétvégén zajlottak ugyanis a tárgyalások: helyezkedett, aki úgy érezte, a totális válság kellős közepén is teremhet neki politikai babér. Miután Jeórjiosz Papandréu kormányfő péntek éjjel túlélte a bizalmi szavazást, azt ígérte, megkezdi a tárgyalásokat egy koalíciós kormányról. Szombaton még úgy tűnt, a szocialista Paszok párt erős embere, Evangelosz Venizelosz pénzügyminiszter hajt leginkább a miniszterelnöki posztra, és valóban tárgyalt kisebb pártokkal a koalícióról. Az ellenzéki Új Demokrácia vezére, Antonisz Szamarasz is megenyhült, miután vasárnap Karolosz Papouliasz államfőnél tett látogatást, és mert pártjának tagjai jelezték, nem kellene kimaradni a kibontakozó megoldásból. S bár még nem mondta ki a bűvös szót: „nagykoalíció”, jelezte, sok minden elképzelhető, ha Papandréu lemond.
A vírusként terjedő euróválság a hét végén a másik ókori bástyát, Rómát is ostromolta. Hat százalék fölé emelkedett a tízéves olasz államkötvény hozama – ezen a szinten álltak a portugál és az ír papírok is, mielőtt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a megmentésükre sietett. Míg a görög csőd a bankokon keresztül fertőzheti meg Európát, addig az itáliai bukás önmagában is megrengetné az eurózónát és a közös valutát. (Az olasz államadósság mértéke csaknem 2000 milliárd euró.) Az Európai Központi Bank (EKB) már augusztus óta vásárol olasz állampapírokat, ám tegnap ismét jelezték: ez nem fog örökké tartani. A világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet, a G20 múlt heti találkozóján egyeztek meg a felek: az IMF negyedévente ellenőrzi, hogy a megígért olasz reformok megfelelően haladnak-e.
Isten, Olaszország és Európa nevében, menj el! – üzente szerkesztőségi cikkében a Financial Times az olasz miniszterelnöknek, akinek távozásától a piacok megnyugvását várják az egész világon. A 75 éves Silvio Berlusconi azonban nem adja magát könnyen, hiába tüntetett ellene Rómában több tízezer ember szombaton. Egész hétvégén pártja, a Szabadság Népe bizonytalankodó képviselőivel tárgyalt, akiknek azt üzente: nincs hová menniük, ha viszont vele tartanak, politikai jutalmat kapnak. – Megvannak a számok – közölte vasárnap délután magabiztosan, pedig a sajtó 20-40 „disszidenssel” számol. A kormány már kedden megbukhat a 2010-es kiadásokat szentesítő parlamenti szavazáson. A léc rezeg: október közepén Berlusconi egyetlen szavazattal élte túl a bizalmatlansági szavazást. S bár távozása üdvös lenne, a piacok valódi nyugalmához hiteles, technokrata kormányra lenne szükség, amely megfelelő politikai felhatalmazással rendelkezik a strukturális reformok végrehajtásához. Újabb megszorításokat jelentenek be a hét elején Párizsban is: a franciáknak 6-8 milliárd eurót kell megspórolniuk, hogy tartsák a deficit tervezett számait. És meglehet, nem ez a vége. Angela Merkel német kancellár a hét végén azt mondta: „ez az adósság nem fog egyszerűen eltűnni. Legalább egy évtized kell ahhoz, hogy jobb helyzetbe kerüljünk.” Interjúnk Görögországról.
