Azóta azonban Tokió egyre több külvárosában találnak rejtélyes, erősen sugárzó helyet, amelyet a fukusimai atomerőmű tragédiájával hoznak összefüggésbe. A márciusi földrengés, illetve a cunami során megsérült és leolvadt reaktorok teljes stabilizálását az év végére, de legkésőbb januárra ígérte a tokiói áramszolgáltató. A 127 millió lakosú szigetországban azonban aggódnak, hogy az alacsony, de folyamatos sugárzásnak káros következményei lehetnek: az erőműtől nyolcvan kilométerre található Fukusima városában például több kerületben eltávolítják a talaj felső részét, és nagy nyomású vízzel öblítik le az épületeket. Hasonló intézkedéseket hoztak egy közel kétezer négyzetkilométeres kiterjedésű területen.

A több milliárd dollárba kerülő műveletek eredményességével kapcsolatban még a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is szkeptikusan nyilatkozott. Szakértők szerint a munka ugyan részben megnyugtathatja a lakosságot, de a zsákokba összegyűjtendő, több millió köbméternyi sugárzó talaj elhelyezését nagyon nehéz leszmegoldani. (A cunami és az atombaleset okozta károk és a helyreállítás költségét a japán kormány 300 milliárd dollárra becsülte, ami a japán GDP hat százalékát jelenti.)

Tokióban és környékén ráadásul egyre több, foltszerűen elhelyezkedő kis területet, úgynevezett hot spotot találnak, ahol az átlagosnál jóval magasabb radioaktivitást mérnek. Csak a fukusimai erőműből származó szennyezéssel tudják magyarázni, hogy miként kerülhetett stroncium egy az erőműtől háromszáz kilométerre található jokohamai ház tetejére, illetve cézium az északkelet-tokiói sportpályák közelébe. Utóbbi egyébként látható azon a sugárszennyezettségi térképen is, amelyet október elején hoztak nyilvánosságra, és amely szerint Tokió egyes külső kerületeiben és külvárosaiban az átlagosnál jóval magasabb a hosszú felezési idejű cézium koncentrációja.

Pontos és részletes útmutatás hiányában a japánok bizonytalanok a reaktorokhoz közeli térségekből származó élelmiszerek biztonságosságával kapcsolatban is. Sokan így saját maguk ellenőrzik a sugárzásszintet. Tokió egyik külvárosában, a Csiba tartományban található Kasivában a félelmek eloszlatására például bárki számára használható érzékeny sugárzásmérő műszereket telepítettek, amelyekkel mindenki saját szemével győzödhet meg arról, hogy az adott élelmiszer vagy a hozott talajminta mennyire radioaktív. A bérelhető berendezéseket elsősorban kistermelők veszik igénybe, akik vásárlóikat próbálják így meggyőzni arról, hogy ne pártoljanak el a terméküktől.

Fukusima tartományban háromszázhatvanezer gyermek és fiatalkorú pajzsmirigyrákszűrését kezdték el, és egész életük során ellenőrzik majd őket. Az oktatási minisztérium sugárzásról szóló tájékoztató könyvecskét osztogat minden japán általános és középiskolának, hogy a diákok megismerkedhessenek a radioaktivitással. A legnagyobb japán mobilszolgáltató, a Docomo egyes okostelefonjai mellé pedig olyan tokot kezdett el forgalmazni, amely méri a levegő radioaktivitását.

Japánban, úgy tűnik, beigazolódni látszik Wade Allison, az Oxfordi Egyetem sugárzást kutató fizikusprofesszorának minapi kijelentése, miszerint a radioaktivitásnál csak az attól való félelem veszélyesebb.

Mérés Fukusima tartomány egyik farmján