A csütörtök éjszakába nyúló cannes-i tárgyaláson viszont a partnerek nyomására Berlusconi kénytelen volt elfogadni, hogy ne csak az Európai Bizottság, hanem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is ellenőrizhesse a takarékossági intézkedések végrehajtását. Az első kiszivárogtatásokat követően maga José Manuel Barroso bizottsági elnök közölte –igaz, némileg szépített formában –, miszerint Olaszország „saját kezdeményezésre” döntött úgy, „monitoringtevékenységre” kéri fel az IMF-et.

Berlusconi római rezidenciájához érkezik a milánói bíró döntését követően

Barroso bejelentette, hogy már a jövő héten Rómába utazik az IMF képviselőivel. Értesülések szerint az IMF háromhavonta tart majd ellenőrzést. Az olasz döntést jó hírnek nevezte Nicolas Sarkozy francia elnök is, aki Angela Merkel kancellárral együtt győzködte az utóbbi hetekben Berlusconit újabb megszorításra.

Azzal érveltek, hogy Itália csak akkor nyerheti vissza a piacok bizalmát, ha elfogadja az IMF felügyeletét. Az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága 1,9 ezermilliárd euró adósságával (az olasz GDP 120 százaléka) a görög útra kerülhet – állítják már egy ideje az elemzők.

Az Európai Központi Bank augusztus óta vásárol olasz állampapírokat, miután a hozamok – az államadósság finanszírozhatóságát tekintve – a veszélyzónának számító hat százalék fölé nőttek. Berlusconi kormánya ugyan a nyári két takarékossági csomag után, a G20-csúcs előtt újabb megszorításról döntött, de ez utóbbihoz még hiányzik a parlament áldása. A kormányfő széke továbbra is inog.