„Azt csinálunk, amit akarunk”

Sokkal több politikai reklámra és negatívabb, keményebb kampányra számíthatnak az amerikaiak a 2012-es elnökválasztás előtt. Ez lesz ugyanis az első olyan voksolás, amikor érvényesek az új kampányfinanszírozási szabályok: már akár vállalatok, szakszervezetek is korlátozás nélkül adakozhatnak kampánycélokra bizonyos politikai szervezeteknek. Sőt már arra is van mód, hogy mindezt névtelenül tegyék – csak egy kiskaput kell ehhez ügyesen kihasználni.

Az eddig alapvetően átláthatóan működő amerikai kampányfinanszírozás szabályai akkor változtak meg, amikor 2010 januárjában egy legfelsőbb bírósági döntés kimondta, hogy a vállalatok, társaságok is személyek, azaz ugyanolyan jogaik vannak, mint az embereknek. Ezáltal szólásszabadságukat sem lehet korlátozni, így azt sem, mennyi pénzt költhetnek egy politikai cél vagy jelölt támogatására, esetleg kritizálására.

Bankkártyát elfogadok – Stephen Colbert ünnepli a választási bizottság júniusi döntését arról, hogy SuperPAC-ot alapíthat, azaz korlátlanul adakozhat bárki politikai kampányának céljaira
Bankkártyát elfogadok – Stephen Colbert ünnepli a választási bizottság júniusi döntését arról, hogy SuperPAC-ot alapíthat, azaz korlátlanul adakozhat bárki politikai kampányának céljaira

A kép akkor lett teljes, amikor két hónappal később egy szövetségi fellebbviteli bíróság úgy döntött: az úgynevezett politikai akcióbizottságok (PAC) korlátlan összegű támogatást fogadhatnak el cégektől vagy magánszemélyektől abban az esetben, ha nem egyeztetnek közvetlenül a támogatott jelölttel, párttal vagy kampányszervezettel. Ezek a szervezetek az úgynevezett SuperPAC-ok: ma már szinte minden republikánus elnökjelölt-aspiráns kampányát segíti ilyen szervezet, de a Demokrata Párt és Barack Obama mögött is felsorakoztak már ilyen szervezetek.

Az amerikai sajtó és a republikánusok szeretik felhívni a figyelmet ennek az iróniájára: a demokraták eleinte hangosan ellenezték az újfajta finanszírozási lehetőségeket. A Politico című washingtoni lap szerint azonban már a demokraták is rájöttek, hogy a „külső” szervezetek forrásai nélkül lemaradnak pénzgyűjtésben a republikánusok mögött, és emiatt akár a Fehér Házat is elveszíthetik. A lap beszámol egy Bostonban megrendezett találkozóról, amelynek során a Demokrata Párt helyi támogatóinak tartottak előadást arról, az új szabályok szerint milyen lehetőségeik vannak a kampány anyagi segítésére. A találkozón jelen lévő nyilatkozók szerint azonban kevesen nyúltak a csekk-könyvükért az esemény végén: egyelőre gyanakodva figyelik az új szervezeteket, nem tudják pontosan, mit várjanak tőlük, és hogy vajon pontosan megegyeznek-e céljaik az övékkel.

A republikánusoknak ez már jobban megy. A törvények szerint egy fő közvetlenül legfeljebb 2500 dollárt adhat egy jelölt kampányára. Ugyanezek a támogatók azonban most írhatnak egy második csekket is a megfelelő SuperPAC részére, és ez meg is történik:. Egy, a Politico által idézett elemzés szerint ez év második negyedévében 50 olyan támogató, aki a maximális összeggel támogatta a texasi kormányzó, Rick Perry kampányát a republikánus elnökjelöltségért, a Perry-féle „független” SuperPAC részére is kiállított csekket, összesen több mint hatmillió dollárról – volt olyan, aki kereken egymilliót adott.

Az új kampányfinanszírozási „kiskapu” sok kritikát is kiváltott: a New York-i Zuccotti Parkból indult „térfoglaló” mozgalmak egyik alapvető követelése, hogy a vállalatoknak ne legyenek egyenlő jogaik az emberekkel. Úgy vélik, az új szabályok következtében csak még nagyobb befolyása lesz a nagyvállalatoknak és a gazdagoknak a politikára, ők pedig épp ez ellen harcolnak.

Az ellentábor neves és jól ismert támogatót is kapott a Comedy Central tévécsatorna ismert humoristájának személyében. Stephen Colbert –illetve az általa alakított személyiség, a konzervatív hírkommentátor – alapított egy SuperPAC-ot, illetve létrehozott mellé egy olyan speciális nonprofit szervezetet, amely akár névtelenül is elfogadhat adományokat a politikai támogatóktól. Ha ezt a pénzt a SuperPAC-nak adja, akkor gyakorlatilag megvalósul az a helyzet, hogy egy nagyvállalat vagy személy névtelenül annyi pénzt ad egy kampánynak, amennyit akar. Egy kikötés van: a nonprofit szervezetnek a politikai kampány nem lehet az elsődleges tevékenysége. Colbert az ötletet egyébként – műsora szerint – Karl Rove-tól, George W. Bush egykori elnök tanácsadójától vette, aki két ilyen társaságon keresztül gyűjt támogatást.

Colbert ezzel a humort hívta segítségül ahhoz, hogy ráirányítsa az amerikaiak figyelmét az egyébként bonyolult kampányfinanszírozási szabályok megváltoztatására. Vannak azonban olyanok, akik szerint átlépett egy határt, amelyet nem lett volna szabad: SuperPAC-ját valóban bejegyeztette, pénzt gyűjt, és már több kampányhirdetést is készített és fizetett sugárzásukért különböző tévécsatornákon. A rendszer része lett ezzel, nem csupán kritikusa. Mark Feldstein, a Marylandi Egyetem professzora szerint Colbert görbe tükröt tart a politika elé, és arra próbál rámutatni, hogy a jelenlegi rendszer a „legális megvesztegetés egy formája”. A New York Timesnak nyilatkozott Colbert néhány, neve elhallgatását kérő munkatársa, akik elmondták: mivel az újságírók nem igazán akarnak írni a kampányfinanszírozásról, ki akarták próbálni, meddig mehetnek el. „És kiderült, hogy mint mindenki más, aki a politikai szférában pénzt gyűjt, mi is nagyjából azt csinálunk, amit csak akarunk.”

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.