– Nem hiszem, hogy a manaszi bázis országunk biztonságát szolgálná – jelentette ki Atambajev a 2001-ben nyitott amerikai bázissal kapcsolatban, amely a NATO afganisztáni missziójának fontos logisztikai állomása. A főváros nemzetközi repülőterén működő állomás nem először vált alku tárgyává a Moszkva és Washington között lavírozó ötmilliós országban: két évvel ezelőtt a 2005-ös tulipános forradalom kitörése és a Moszkva-barátnak tartott – jelenleg Oroszországban élő – Aszkar Akajev elűzése után hatalomra jutott Kurmanbek Bakijev közölte, hogy nem kívánja fenntartani az amerikai bázist. De Bakijev később kellemetlen meglepetést okozott Moszkvának: miután a bejelentés nyomán – de hivatalosan attól függetlenül – a Kreml kétmilliárd dolláros hitelt biztosított a közép-ázsiai országnak, Bakijev az amerikaiaktól emelt bérleti díjat kialkudva és a bázist „szállítási tranzitközponttá” átminősítve mégis az amerikai támaszpont megőrzéséről döntött. Így a NATO továbbra is havi 15 ezer katonát és 500 tonna árut vihet át rajta. A szerződés 2014-ig szól. Ugyanakkor Bakijev Moszkvának is a kedvé ben járt: a Manaszhoz közeli Kantban működő orosz katonai bázis működését 49 évvel meghosszabbította.

Kirgiz asszonyok a manaszi repülőtér újabb leszállópályájának avatásán

Ezért Moszkva már óvatosabban kezeli a biskeki nyilatkozatot, jóllehet Atambajevet megbízható partnernek tartja. Különösen, miután Biskek a közelmúltban belépett a Moszkva által egyre több tartalommal megtöltött belarusz–kazah–orosz Vámszövetségbe (TSZ) is. A kirgiz vámvizsgálatok a gyakorlatban a jövő év elején szűnnek meg. (A bizalmat jelzi az is, hogy a vasárnapi választást az orosz megfigyelők alapvetően szabályosnak, míg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagjai aggályosnak nevezték.) A kirgiz–orosz közeledés jól illik az új moszkvai koncepcióba, amely erősítené az integrációt a posztszovjet térségben.

Ezt mutatja a Vámszövetség tavalyi működésbe lépése is, bár Minszk kifogásai késleltették az indulást. Oroszország ugyanis fenntartja Belarusszal szemben az energiahordozók kiviteli vámját, így a piacok kapui nem egyformán tárultak szélesre. Az orosz gazdasági és politikai túlsúly miatti térségbeli aggodalmak ellenére folyamatban van Eurázsiai Gazdasági Közösség (JevrAzESZ) erősítése is. Utóbbinak a TSZ tagjain túl Üzbegisztán és Tádzsikisztán is részese és Moszkva reményei szerint hamarosan ők is belépnek a TSZ-be. Mindeközben a Szovjetunió szétesése nyomán létrehozott – a Baltikumot a kezdetektől, Grúziát 2008 óta nélkülöző, eddig inkább csak protokolláris eseményekre szorítkozó

– Független Államok Közössége a múlt hónapban szabadkereskedelmi szövetség létrehozásáról döntött. Igaz, ezt Azerbajdzsán, Üzbegisztán és Türkmenisztán egyelőre nem írta alá, ami mutatja, hogy az energiaexportra építő országok óvatosabbak az orosz kapcsolatok további elmélyítésével. Hozzájárult viszont az EU-integrációt egyelőre még célkitűzésének tartó Ukrajna is, amelynek megakadtak a szabadkereskedelmi zóna létrehozásáról szóló tárgyalásai az EU-val. (Nem utolsósorban amiatt, hogy a 27-eknek fenntartásaik vannak a Julija Timosenko exkormányfőt hét évre elítélő bírósági ítélettel szemben, amelyet az EU Viktor Janukovics elnök politikai bosszújának, és az ukrán jogrend leépülésének tart.) – Elképzelhető, hogy idővel a TSZ tagjai leszünk – jelentette ki októberben Szergej Tigipko, ukrán kormányfőhelyettes és a szociális tárca vezetője. Ha az ettől eddig elzárkózó Ukrajna valóban belép a Vámszövetségbe, az az EUmintájára létrehozandó Eurázsiai Szövetséget meghirdető – sokak szerint a Szovjetunió feltámasztását célzó –Vlagyimir Putyin kormányfőnek –és márciustól minden bizonnyal ismét Oroszország elnökének – legnagyobb sikere volna.