Afganisztán lehet a közös nevező
A rakétavédelem azonban túlmutat a katonai-stratégiai kérdéseken. Úgy tűnik, az oroszok veszítenek többet. Moszkva elesik a lehetőségtől, hogy bepillantson a legkorszerűbb nyugati technológiába. Ha a Kremlben úgy döntenek, hogy versenyre kelnek az amerikai hadiipari óriáscégekkel, akkor Moszkva ismét a Ronald Reagan-féle csillagháború „sugárútján” találhatjamagát. Ez a „sugárút” pedig jelentős szerepet játszott a Szovjetunió bukásában. Éppen ezért mondják a polgári célú iparágak fejlesztését szorgalmazó orosz érdekcsoportok, hogy öngyilkosság egy újabb fegyverkezési zsákutcába belevinni az energiahordozó-bevételeken alapuló gazdaságot.
A kelet-közép-európai országok hevesen ellenzik a Moszkva által ajánlott és Európa egy részét, főleg a keletit orosz rakétaernyő alá helyező „szektorális védelmet”. A NATO és az USA ezzel szemben a nyugati és az orosz rendszer közötti rugalmas együttműködést ajánlotta. Washingtonban viszont hallani sem akarnak arról az orosz igényről, hogy az USA–NATO páros adjon garanciát: az Iránhoz vagy Észak-Koreához hasonlatos lator államok elhárítására kitalált rakétavédelmi rendszereik nem irányulnak Oroszország ellen. Moszkva attól tart, hogy a Nyugat „becélozza” az orosz nukleá ris csapásmérő rendszereket is. A helyzetet bonyolítja, hogy szakértők szerint az amerikai rakétavédelem találati biztonsága mindössze 75-80 százalékos. Vagyis három cél elfogására legalább négy rakétát kell indítani.
Közben az amerikaiak szívósan erősítik befolyásukat a volt Szovjetunió területén, amit Oroszország köztudottan a saját érdekszférájának tart. A Nyugatnak mégis az lenne az érdeke, hogy közös hangot találjon Moszkvával. Az afganisztáni csapatkivonások során rá lesznek utalva arra a közúti-vasútilégi hálózatra, amely nagyrészt Oroszországon keresztül köti össze Afganisztánt a baltikumi kikötőkkel. A Pakisztánon keresztül haladó déli utánpótlási vonalak visszaszorulása az amerikai–pakisztáni viszony megromlásának egyik oka. Ma már az afganisztáni koalíciós erők ellátásában az északi utánpótlási vonalnak nagyobb a szerepe, mint a pakisztáninak – ez tovább növeli Oroszország jelentőségét.
Az afganisztáni csapatkivonás után megnő az oroszok szerepe a térség stabilitásának megtartásában. Moszkvában eddig nem csekély kárörömmel figyelték az ameri kaiak, a NATO keserves afganisztáni stabilizációs kísérleteit, de az idők változnak, és Oroszországnak saját érdekei miatt is nagyobb részt kell vállalnia a regionális biztonság megőrzésében. Ez nem lesz könynyű. Tádzsikisztán, amely Kirgizisztánnal együtt a szovjet utódállamok legszegényebbike, nem akarja visszaengedni az orosz csapatokat a tádzsik–afgán határra, hogy azok fogják el a drogcsempészeket vagy a tálibokkal összejátszómuzulmán szélsőségeseket.
