Arra utalt, nem valószínű, hogy Kína lesz az euró zóna megmentője, épp ezért nem is kell tartanunk attól, hogy csak komoly politikai alkukért cserébe száll be az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kapacitásbővítésébe. A dán kutató véleménye annak ismeretében érdekes, hogy Klaus Regling, az EFSF vezetője pénteken Pekingbe utazott, hogy rábírja Kínát az euró pai mentőalaphoz való hozzájárulásra. Sajtóértesülések szerint 70 mil liárd eurót várnak Kínából, ám Parello-Plesner szerint kétséges, hogy erre rábírják-e a pekingi illetékeseket. A bajba jutott európai államokban eddig végrehajtott kínai kötvényvásárlások értékét 20 milliárd euróra teszik, ez pedig – a kutató szavával élve – aprópénz. Igaz, a Kína birtokában lévő teljes államkötvény-portfóliót 500 milliárd dollárra tartják.

Kína nem fogja dollártartalékait hirtelen euróra cserélni, hiszen azzal veszélyezteti a dollár stabilitását, véli a szakember, aki diplomataként többször tárgyalt kínai vezetőkkel. – Kínának valahová be kell fektetnie a tartalékait, és meg kell tartania az európai piacait is, tehát az eurózóna talponmaradása elemi érdeke – indokolta, miért nem kell Európának bármit is feladnia a kínaiak támogatásának megnyeréséért. Követendő példaként az Egyesült Államok stratégiáját említette: az USA hiányát régóta Kína finanszírozza, ám Peking mégsem tudja zsarolni Washingtont. Kína alapvetően gazdasági, nem politikai érdekből dönt egy-egy befektetés mellett. Bármennyit fektetnek is be, biztosítékokat akarnak kapni – emlékeztetett Parello-Plesner.

Politikai „veszély” Parello-Plesner szerint inkább a kétoldalú kapcsolatokban jelentkezhet, mintsem az egységes európai szintű tárgyalásokon. Ennek oka, hogy a pekingi befektetésekkel kisegített, adóssággal küzdő euró pai perifériaországok vezetői úgy is érezhetik, hogy szívességgel tartoznak Pekingnek. (Kína összes európai befektetéseinek 30 százaléka Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Írországban landolt, 10 százalékuk Kelet-Európában.) A kutató példaként említette hazánkat: – Tizenegy éve Orbán Viktor miniszterelnök még fogadta a dalai lámát, ám az azóta a kínai kegyeket kereső kormányfő tavaly már nem találkozott a tibeti vezetővel. A kutató a nyáron megjelent publikációjában kitér arra, hogy a „kínai kapcsolat” törésvonalakat okoz az Európai Unión belül, ezért egyre nehezebb közös tárgyalópozíciót kialakítani.

Pedig a szakértő szerint ez lenne a kulcs. Véleménye szerint Európának egységesen kellene fellépnie annak érdekében, hogy nagyobb piachoz férjen hozzá Kínában, s hogy az európai cégek valóban versenyezhessenek. Ez lenne az igazi segítség az eurózónának és az öreg kontinensnek. – Meg kellene lovagolnunk a következő, innovációra és zöldenergiákra alapuló kínai növekedési hullámot – mondta. Hozzátette: a készpénznél fontosabb lenne, hogy tudjuk, kitől mennyi kötvényt vásárolt Kína. Mivel ez államtitok, csak sejteni lehet, hogy Kína portfóliójának 25 százaléka származik az eurózónából.