Az állam- és kormányfők eredetileg azt várták, hogy részleteiben megismerhetik az eurózóna megmentésére a múlt héten kidolgozott tervet. Az Athénnak szánt 130 milliárd eurós mentőcsomagról szóló görög népszavazás lehetősége azonban megrengette az európai vezetők rövid életű sikerét és magabiztosságát. A bizonytalanság szerdán is éreztette hatását a piacon: a bajba jutott eurózónatagokat megvédeni hivatott Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) elhalasztotta az ír mentőprogramra szánt, hárommilliárd euró értékű kötvény kibocsátását.

Tisztánlátás – ezt várta Angela Merkel német kancellár Jeórjiosz Papandreu görög kormányfőtől, akivel a G20-találkozó hivatalos mai kezdete előtt tegnap este találkozott Sarkozy társaságában. Merkel ugyanakkor azt is világossá tette, az EU és Németország a múlt heti alkut maradéktalanul végre kívánja hajtani. Meglehetősen furcsa helyzet lehetett, ahogy a német kancellár Cannes-ba indulása előtt még Recep Tayyip Erdogan török kormányfővel tárgyalt, aki a Bild német lapban szemrehányást tett Berlinnek, amiért – Ankara szerint – akadályozza Törökország uniós csatlakozását. Van, aki még bízik az Európai Unióban.

Ugyanakkor úgy tűnik, „Merkozy” – ahogyan az eurózóna meghatározó duóját újabban nevezik – nem próbálja meg lebeszélni Papandreut a referendumról, de szeretné minél előbb lezárni az ügyet. Athéni információk szerint a népszavazást – amennyiben a törvényhozás pénteken egyáltalán zöld utat ad neki, ami a Papandreu-féle PASOK kétfős többségén múlhat – még december közepén meg akarják tartani. A kérdés nem magára a mentőcsomagra (és a vele járó megszorításokra), hanem arra vonatkozna, maradjon-e Görögország az eurózóna tagja. Erre várhatóan igennel válaszolnának a hellének.

Silvio Berlusconi olasz kormányfő is lázasan készült a G20-csúcsra, miután Giorgio Napolitano államfő kedd este felszólította, hogy fiskális terveinek hiteleseknek kell lenniük az EU és a piacok számára. Berlusconi öt órát tárgyalt a kulcstárcák vezetőivel, majd estére rendkívüli kormányülést is összehívott, hogy kidolgozzák az eurózónát megnyugtató, megszorításokat tartalmazó jogszabályokat. Az olaszok a 64 éves Mario Draghiban bíznak, aki ma veszi át az Európai Központi Bank (EKB) vezetését a francia Jean-Claude Trichet-től. Honfitársai arra számítanak, hogy Itália jelentős kormányzati adóssága növeli a nyomást az EKB-ra, s a bank folytatni fogja az olasz államkötvények vásárlását.

Más kérdés, hogy egyes olasz politikusok furcsa szembekötősdit játszanak, s azt állítják, hogy Itália nem része az euróövezeti válságnak. Legutóbb Franco Frattini külügyminiszter fejtette ki a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy téved, aki Olaszországot az egyik leggyengébb láncszemnek tekinti az eladósodott országok között. Mindazonáltal ő is elismerte, hogy a most elhatározott reformokba két éve kellett volna belekezdeni.

A cannes-i találkozón téma lesz az EFSF ezermilliárd euróra történő kibővítése is – Sarkozy abban reménykedik, ebbe bevonhatja Kínát és Szaúd-Arábiát is. A nagy kérdés továbbra is az, hogy sikerül-e helyrebillenteni a világ gazdasági egyensúlyát. Ahogy a Financial Times emlékeztetett, a világgazdaság még mindig az olyan nagy fogyasztású országoktól függ, mint az Egyesült Államok, utóbbi viszont hatalmas hiánnyal küszködik. A fejlődő gazdaságok nem fogják tudni egyhamar pótolni a világ fogyasztásában keletkezett űrt.

De kérdés, hogy a többlettel rendelkező országok hajlandók-e bővíteni belső fogyasztásukat, hogy a deficitesek többet tudjanak exportálni hozzájuk. Az Egyesült Államok várhatóan ismét nekimegy Kínának a jüan mesterségesen alacsonyan tartott árfolyama miatt, de áttörés most sem várható ebben az örökzöld témában.

Sarkozy hazai pályán is védekezésre kényszerül