Az osztrák kormány igen nagyvonalúan viselkedett. A hivatalos nevén König Abdullah Zentrum für Interkulturellen und Interreligiösen Dialog (KACID) különleges státuszt is kapott, csakúgy, mint más, az osztrák fővárosban működő nemzetközi szervezet, például az OPEC, az EBESZ vagy a különböző ENSZ-hivatalok. Területére osztrák rendőrök nem léphetnek be, munkatársai diplomáciai státuszt kapnak, ami immunitást és az átlagosnál könnyebb vízumszerzési lehetőséget jelent.

A központ létesítésén magas szaúdi kormánykörök fáradoztak. Az egyik neves nemzetközi fejvadász céget bízták meg, hogy találjon vezetőt az indulásnál is hatvan munkatársat foglalkoztató, várhatóan 2012 közepén megnyíló intézménynek, ahol nemzetközi konferenciákat szerveznek majd. A keresés valószínűleg nem járt sikerrel, az intézményt egyelőre a rijádi kormány oktatási miniszterének helyettese, Fejszal Abdulraman bin Muammar irányítja majd. Nyilatkozataiban ő is, és az ünnepélyes megnyitóra Bécsbe érkezett külügyminiszter, Szaud al-Fejszál herceg is azt hangoztatták: a központnak nincsenek politikai céljai.

Az intézményt kilencfős igazgatóság vezeti majd, ebben három-három taggal képviseltetik magukat az iszlám és a keresztény vallás képviselői és egy-egy hely jut a zsidó, a hindu és a buddhista vallás reprezentánsainak. A nemzetköziséget hivatott szolgálni az is, hogy az alapító okiratot a szaúdi külügyminiszter mellett az osztrák és a spanyol külügyminiszter is aláírta, sőt az Albertina képtárban tartott ünnepi rendezvényen XVI. Benedek pápa küldötte is részt vett. A Vatikánból érkezett Jean- Louis Pierre Tauran bíboros bátornak nevezte Rijádot, hogy az alapító okiratban elfogadta az ENSZ emberjogi nyilatkozatát, és annak a vallási szabadságra vonatkozó kitételét. Tauran szerint azonban a Vatikán nem naiv, ezért csak megfigyelői státuszt vállal.

Az osztrák közvélemény és a sajtó is fenntartásokkal fogadta a központot (egy olvasói levél szerzője például nőelnyomó, hamis profétának nevezi a szaúdi vezetést), és a rijádi külügyminiszter azon bejelentését is, hogy a költségvetést, legalábbis 2014-ig a kőolajban gazdag sivatagi királyság állja. Rossz viccnek minősítették a szaúdi vallási párbeszédre irányuló igyekezetet az osztrák zöldek is. Harald Walser szerint érthetetlen, hogy Ausztria „miért vállal szerepet ebben a színjátékban”. – Szaúd-Arábia olyan párbeszédet kezdeményez, amelyet odahaza brutálisan betilt – mondta az ökopárt parlamenti képviselője. Miután az osztrák alkancellári, a külügyminiszteri és a néppárt elnöki tisztét is betöltő Michael Spindelegger négyszemközt tárgyalt a szaúdi diplomácia irányítójával, gyorsan lábra kaptak a találgatások arról, hogy Bécset vajon milyen különleges gazdasági megfontolások vezethetik?

Az Albertina előtt az ünnepélyes aláírás idején tüntettek az ausztriai liberális muzulmán kezdeményezés (Initiative Liberaler Muslime in Österreich – ILMÖ) képviselői, véres karddal vallási indíttatású lefejezést imitálva. Tiltakozásukban azt hangoztatják, hogy a szaúdi vallási életet száz százalékban uraló vahabiták a világ muzulmánjainak csupán egy százalékát képviselik, mégsem hajlandók a maradék 99 százalékot elismerni. Nem is szólva a többi vallásról, amelyek követői be sem léphetnek Mekkába, a szent városba. Az ILMÖ képviselői is azt mondják, amit keresztény szervezetek hangoztatnak: nem vallásközi nyitásról van szó, hanem az ultrakonzervatív iszlám irányzat tudatos terjeszkedéséről. A liberális szervezet vezetője, Ahmed Hamed arra is felhívta a figyelmet: mivel a vahabiták halálos ellenségei az al-Kaidának, így megjelenésükkel az iszlám terrorizmus célpontjává tehetik az osztrák fővárost.

Az alapító ünnepség után nem sokkal újabb viharfelhők jelentek meg az égen: miután elhunyt az Abdullah utódának kiszemelt koronaherceg, Szultán, így a jelenlegi belügyminiszter, a szintén királyi féltestvér Najev lett a trón várományosa. Najevre a szigorú konzervativizmus, vallási türelmetlenség jellemző: ez sem növeli a bécsi vallási központ jövőjével kapcsolatos derűlátást.

Najev herceg: vissza a múltba?

Rossz idők jönnek a nőkre – mondta egy neve elhallgatását kérő szaúdi asszony a hamburgi Der Spiegel hírmagazinnak, amikor az újdonsült trónörökösről, Najev hercegről kérdezték. A monarchia rettegett belügyminisztere nem épp a női jogok barátja, s az utóbbi évek igen óvatos nyitását is visszafordíthatja. A jelenlegi uralkodó, Abdullah király valamelyest lazított a szigoron: kilátásba helyezte, hogy egyszer majd a nők is vezethetnek autót, hajlandó volt csupasz arcú, fátyol nélküli nőkkel fényképezkedni, engedélyezte, hogy megjelenjenek a tévében. Sőt, nőt nevezett ki oktatásügyi miniszterhelyettesnek és egyetemet is alapított, ahol mindkét nem diákjai tanulhatnak. Néhány hete még a nők választójogát is kilátásba helyezte. Ám ha Najeven múlik, ebből nem lesz semmi. A női jogok kérdése nála nem aktuális, a jogosítvány (annak feltétele, hogy a nők dolgozni járjanak vagy maguk intézzék ügyeiket) másodrangú. Némi „reménysugár”, hogy a trónörökös 78 éves, így ha a 87 éves Abdullah túléli őt – a következő trónörökös talán valamivel haladóbb szemléletű lesz.