A civilben fűrésztelep-tulajdonos Hakkarainen korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kigúnyolta a muzulmánokat imára hívó müezzineket. Majd arról szónokolt, hogy erdei munkára küldené a „négereket”.

– Ezek elfogadhatatlan megnyilatkozások, komolyan el kell beszélgetnünk Teuvóval – mondta lapunknak Hanna Mäntylä (képünkön), az idén áprilisban parlamenti választásokon földcsuszamlásszerűen előretört politikai formáció első alelnöke. Mäntylä –miközbenahelsinkiparlamentépületében azt magyarázta, hogy a korábban Igazi Finnek néven futó párt nem rasszista – a médiát ostorozta. Meggyőződése, hogy a sajtó próbálja őket, a legnagyobb ellenzéki erőt folyamatosan a szélsőjobb felé nyomni. – Pedig mi vagyunk a közép! – tette hozzá a Finnekhez 2009-ben csatlakozott, a törvényhozásba most először beválasztott korábbi ápolónő és szociális munkás.

Az 5,3 milliós észak-európai országban sokan máshova helyezik a politikai palettán a karizmatikus Timo Soini által alapított és irányított Igazi Finneket. Az biztos: a baloldali gazdaságpolitikát jobboldali hívószavakkal elegyítő párt teljesen felforgatta az itteni közéletet. Szavazóinak jelentős részét középről szerzi. Elsősorban a vidéki-kisvárosi rétegekből, a gazdasági válság nyomán főleg itt tapasztalható a lecsúszás. S mivel az egyenlőtlenségek kiegyensúlyozására korábban hangsúlyt fektető Finnországban a gazdagok szívesen kérkednek a vagyonukkal, a szociális igazságtalanságokat emlegetve az Igazi Finnek telibe találnak.

– Tudja, hogy már 150 ezer gyerek él ebben az országban szegénységben? Korábban ilyen nem volt! – fakadt ki a Lappföldről, egy orosz határ menti településről származó, szavai szerint a szociális igazságtalanságokon tinédzserkora óta felháborodó Mäntylä.

Az áprilisi parlamenti választáson elért több mint 19 százalékos eredménnyel a finn logika szerint Soiniéknak a kormányban lenne a helyük. A párt azonban kitáncolt e felelősség alól. Arra hivatkoztak, hogy semmiképpen sem szavaznák meg a görög és más EU-s pénzügyi mentőcsomagokat. Egyébként is fenntartják az opciót, hogy Finnország kiléphessen az unióból, illetve az eurózónából.

Az euroszkeptikus érvelés tökéletesen beleillett a finn felfogásba, hogy mindenki maga oldja meg a problémáit. Ahogy azt – súlyos megszorítások árán – ők is megtették az 1990-es évek elején. A Szovjetunió összeomlását követő, a finn gazdaságot szinte a padlóra küldő súlyos válságból önerőből verekedték ki magukat. Az innovációra, a technológiai iparágakra építve pedig elképesztő fellendülést tudtak beindítani. Igaz, ennek vége. A finn gazdaság „zászlóshajójának” számító Nokia szintén súlyos veszteséggel küzd, kénytelen volt Finnországban is leépíteni. Mäntylä szerint gyökeresen át kellene alakítani a finn gazdaságpolitikát. A Nokia és mások maradjanak Finnországban, ne vigyék külföldre a munkahelyeket: ezt elsősorban masszív állami szubvenciókkal érnék el. Pénzt az adórendszer és a szociális ellátások átalakításával, az adócsalók, a szociális juttatásokkal visszaélők kiszűrésével biztosítanának.

Mäntylä igyekezett cáfolni, hogy pártja a bevándorlók és a külföldiek ellen uszítana. – Nem akarjuk lezárni a határokat, szívesen látjuk a nálunk tanuló és dolgozó külföldieket. A finnországi állásokat azonban elsősorban finnekkel kell betölteni – hangoztatta együtt négy gyermeket nevelő családanya, akinek a férje tengerész. Változtatna a svéd kisebbséggel szembeni hozzáálláson is. Szerinte a felnövő generációk számára jobb lenne, ha nem kötelezően oktatnák a svédet, hanem választható lehetne. – Szerintem az orosszal sokan jobban járnának – mondta, hozzátéve: a svéd előtérbe helyezése nem tisztességes a lappok által beszélt számi nyelvvel szemben.

A korruptnak nevezett politikai elitet folyamatosan „ágyúzó” Igazi Finnek népszerűségi mutatója időközben már túllépett a húsz százalékon. Soini újabb áttörést vár a 2012. januári államfőválasztástól. Ha bejutna a második fordulóba, ezzel üzenne Európának is: az unióban eddig prog resszív szerepet betöltő Finnország változik. Befelé fordul.