„Aranybányák” politikai hátszéllel
A témával foglalkozó egyik tavalyi szakkonferencián (amelyet az Energia Klub és a Budapesti Corvinus Egyetem Korrupciókutató Központja rendezett) a vitaindító előadásban áttekinthetetlennek és homályosnak minősítették a magyar állam és az energiaszektor viszonyát – azt is megjegyezve, hogy a jelenség nem magyar sajátosság. A jogi szabályozás bonyolult és érthetetlen: mintegy 180 jogszabály befolyásolja az ágazat működését, és ezek nagy része kéziratban valamelyik energetikai cég háza táján formálódott. Nyílt titok például, hogy a kormányváltás előtt teljes politikai konszenzussal elfogadott energiatörvény-módosítást a parlament gyakorlatilag készen kapta.
A politikával kialakított szimbiózist a szektor szereplői a kisebb, illetve újabb versenytársak kiszorítására használják, amire a jogalkotás szintén remek lehetőséget kínál. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország vezet a megújulóenergia-beruházások elindításához beszerzendő engedélyek mennyiségében: több mint harminc különböző dokumentumot kell begyűjteni a starthoz, ennek becsült időigénye kéthárom év. Ugyancsak a politikusok segítenek abban, hogy az árak az energiatermelők számára kedvezően alakuljanak. Semmilyen piaci indoka nincs, hogy Magyarországon az áram vagy a gáz átlagára magasabb legyen, mint Németországban – a valóságban mégis ez a helyzet.
A „vállalatbarát” jogalkotással és gyenge hatóságokkal rendelkező országokban a politikai befolyást a cégek a környezetvédelmi kötelezettségeik áthárítására is felhasználják. Erre a leglátványosabb példát most éppen a romániai Verespatakon készülő, ciános technológiát alkalmazó aranybánya szolgáltatja. Az aranyat egy külföldi többségi tulajdonban álló cég két évtized alatt kitermeli és elviszi, a helyiek pedig ott maradnak majd egy több hektár kiterjedésű,magas ciántartalmú zagytározóval, ami akár évszázadokon keresztül súlyos környezeti kockázatot jelenthet. És ezzel jelenleg a román parlament összes pártja egyetért.
A térségben a jogszabályok (például azEurópa nyugati felén már általánosan kötelező környezetvédelmi felelősségbiztosítás, illetve biztosítékadás hiánya) azt is lehetővé teszik, hogy a bányaipar környezeti katasztrófáinak ne legyen valódi felelőse. Erről a magyaroknak is vannak személyes tapasztalataik a Tisza ciánszennyezése, illetve az ajkai vörösiszap-tározó gátszakadása idejéből.
