Az Angliában iskolázott Hasszán bin Talal herceg (64 éves) – a jelenlegi hasemita uralkodó, II. Abdullah nagybátyja, illetve az előző király, Husszein fivére – a közel-keleti térség összefogását, multilaterális (többoldalú) megoldáskeresését sürgeti abban az interjúban, amelyet a Népszabadságnak adott, a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) tartott minapi előadása apropóján.

A számos nemzetközi szervezet – így az amerikai Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) vagy a Nemzetközi Válságcsoport (ICC) – vezetőségéből is ismert királyi sarj megvédte a bírálatokkal szemben a tunéziai fejleményeket. „Kivételes tettet hajtottak végre: ők kezdték az arab tavaszt, és végig is vitték a változásokat, állampolgári elkötelezettséggel az intézményépítés iránt.”

– Akik támadják Tunéziát a saria (az iszlám jog – a szerk.) miatt, azok támadhatják a napóleoni törvényeket is, amelyek pedig számos európai országban és az én hazámban is a jogrend alapjai. Mégpedig azon az alapon, hogy ezek felelősek a guillotine alkalmazásáért. Vagyis azt értem ez alatt: ötvenkilenc muzulmán országban senki sem vagdos le fejeket vagy kezeket. Akik aggódnak az iszlám vagy a szélsőségesek menetelése miatt, azoknak be kell látniuk: az arab, illetve az iszlám világ ki akar már lépni a következő ördögi körből. A kívülállók egyik nap elismerik a szabad és tisztességes választások tényét, mondjuk Gázában, de másnapra a Hamasz, a voksolás győztese felkerül a terrorlistára. Felmerül tehát bennük a kérdés, hogy most akkor erre a jövőre számíthatnak vagy pedig arra: ha ők maguk is demokráciát akarnak, akkor vajon meg is választhatják-e, hogy ki képviselje őket? – fejtette ki lapunknak nyilatkozva Hasszán herceg. Elmondta: hazájában, Jordániában is voltak tiltakozások az elmúlt hónapokban, „de tény, hogy bizonyos fokú politikai érettségről tettünk tanúbizonyságot, ahogyan unokaöcsém, Abdullah király is megfogalmazta ezt”.

Ugyanakkor továbbra is alapvető kérdéseket kell meghatározni a hasemita királyságban – vélte Hasszán. Sor kerül-e valódi alkotmányos reformra, amely szem előtt tartja a Jognyilatkozatot (az amerikai alkotmány első tíz kiegészítését – a szerk.) és kiszűri a hátrányos megkülönböztetés minden formáját? Lesz-e sajtószabadság? – Számos ilyen ügy fekszik az asztalon. Bizakodásra ad okot, hogy a hétfőn hivatalba lépett új miniszterelnök, Aun al-Kaszauneh most tért vissza Hágából, ahol a Nemzetközi Bíróság bírája volt. Nagyon is tisztában van a jogállamiság jelentőségével – tette hozzá az egykori koronaherceg.

A szűkebben vett Közel-Keletről szólva Hasszán herceg élesen bírálta Izraelt, amelynek két, arab államhoz fűződő békeszerződése közül az egyik éppen Ammánhoz köti. – Nemcsak Izrael a nyugat-ázsiai térség demokráciája, hanem Törökország is az. Mint azonban Ethan Bronner nemrég az International Herald Tribune hasábjain rámutatott, mindkettő világi államnak indult, és mindkettőből „populista etno-vallási” állam lett. Az izraeli társadalom húsz százaléka jobboldali, kulturálisan nem kötődik Izrael szomszédjaihoz, és nem is teszi lehetővé az izraeli kormánynak, hogy akár csak gondoljon is az 1967 előtti határokhoz való visszatérésen alapuló békére – mondta a jordán herceg, úgy fogalmazva: ez a „nyet” tömbje. „Az elnevezés arra utal, hogy e népességből sokan szláv (exszovjet – a szerk.) származásúak. Izrael fal mögött él, és úgy is tekint a térség többi összetevőjére, mint barbárokra a kapuknál. Ez elfogadhatatlan. Ha a régió része akar lenni, úgy jövőképpel kellene rendelkeznie a pusztán egyoldalú avagy kétoldalú megoldások, az oszd meg és uralkodj elv alkalmazása helyett.” Többoldalú, multilaterális megoldások kialakítására van ugyanis szükség a vízmegosztásban, az energiafelhasználásban, az emberi környezet megteremtésében, így a menekültkérdés rendezésében.

– Az Egyesült Államok is ellenzi, vétóval fenyegeti az ENSZ-ben az önálló palesztin államiságot, aminek kapcsán Gareth Evans volt ausztrál külügyminiszter arra figyelmeztet minapi cikkében, hogy Izrael és az USA a „történelem rossz oldalán” találhatja magát, ahogyan szembeszegül a nemzetközi közösség szándékával – mutatott rá interjúalanyunk. Szerinte Amerika számára nemcsak a 2012-es elnökválasztások közeledte, hanem az orosz és a kínai kapcsolataiban beállt feszültség miatt is nehézséget okoz, hogy kezdeményező szerepet játsszon az izraeli–palesztin béke előmozdításában. – Azt azonban személy szerint nem látom, mi akadályozza egy átfogó, a térség minden kérdését megvitató konferencia lehetőségét, hogy szakítsunk végre a csak tüneti kezelésre alkalmas ad hoc megoldásokkal – fűzte hozzá Hasszán herceg.

Ám Hasszán a saját portáján is söpör, az arab országokat illetően sem rejti véka alá olykor szarkasztikus véleményét. – Az Arab Liga súlyos károkat szenvedett, mert elhanyagolták a működését. Nincs regionális szervezetünk, nincs (értsd: a londoni EBRD mintájára – a szerk.) például Arab Újjáépítési és Fejlesztési Bank. A „régió” négy erős országa Irán, Törökország, Izrael és az Egyesült Államok. Nekünk, araboknak nincs is szükségünk ellenségre: mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei. Ebben nagyon jók vagyunk – mondta lapunknak.

Hasszán bin Talal