Örül a piac, de nem tudja, minek
A részletek még további és bőséges finomítást követelnek, de a piacok túláradó lelkesedést mutattak csütörtökön, amikor a frankfurti és a londoni tőzsde vezető indexe öt, illetve három százalékkal emelkedett, az euró pedig újra az 1,40-es szint fölé került a dollárral szemben. A szinte általános lelkesedésből jóformán csak a forint maradt ki, amely viszont gyengült a közös valutához képest, és a 300-as árfolyam felett maradt. Az említett fórumon londoni elemzők ezt a magyar gazdaságpolitika hiteltelenségével magyarázták.
A hajnalig tartó brüsszeli alkudozás végül kétségkívül több eredményt mutatott fel, mint azt még akár szerdán késő este is gondolni lehetett, amikor olyan hírek terjedtek az Európai Tanács épületében, hogy még a héten újabb csúcstalálkozót tartanak. Ehhez képest a záróközleménybe sikerült beírniuk a kulcsszámot: a magánhitelezők 50 százalékot, a mostani számítás szerint nagyjából százmilliárd eurót engednek el a náluk lévő görög kötvények névértékéből, annak érdekében –mint ahogy azt Angela Merkel német kancellár követelte –, hogy 2020-ig a nemzeti össztermék (GDP) 120 százalékára apadjon a görög államadósság. A részleteket még tisztázzák a következő hetekben.
A görögök megkapják a következő csomagot. Tavaly már 110 milliárdot odaítéltek nekik az eurózóna tagállamai, s most 130 milliárdot ígérnek, amelyben persze benne van a remélhető privatizációs bevétel. Harmincmilliárdot pedig a magánhitelezők leírási készségének a fokozására fordítanak. Ám ez az összeg 21 milliárddal magasabb, mint amiről még július 21-én is szó volt, s ez jól jelzi, milyen gyorsan és milyen mértékben romlott tovább a görög helyzet.
S eldöntötték, hogy az EFSF hitelkapacitását tőkeáttételi módszerekkel megnégyszerezik-ötszörözik, ami számítások szerint ezermilliárdra emelné a 440 milliárd eurós jelenlegi keretet. Ám ebből már költöttek az ír és a portugál programra, s adnak még pénzt Görögországnak a második program során, vagyis ténylegesen már kevesebb mint 300 milliárd van ebben az alapban. Két módszert vegyítenek: kockázatbiztosítást nyújtanának lényegében a spanyol és az olasz állampapírok vásárlóinak, másrészt különleges célú további alapok létrehozásával és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bevonásával az eurózónába csábítanák a nagy globális játékosokat, elsősorban Kínát. Az EFSF igazgatója pénteken utazik Pekingbe, Nicolas Sarkozy francia elnök pedig megígérte, telefonon máris konzultál a kínai vezetőkkel.
A harmadik nagy kérdéskörben lényegében már korábban megegyeztek: a bankokat 106 milliárd euróval tőkésítik fel, amelyből 30 milliárd a görög bankok tőkeigénye. A nagy európai bankok részvényei szárnyaltak csütörtökön, ahogy például a francia pénzintézetek jelezni igyekeztek, hogy sem a piacról, sem a költségvetésből nem kívánnak tőkét emelni, inkább profitjukból tesznek félre erre a célra. Az uniós megállapodás értelmében az alapvető tőkére vonatkozó követelményt kilenc százalékra emelik. E folyamat átláthatóságát és a leánybankok finanszírozásának zavartalanságát írásba adták az eurózónán kívüli tagországoknak.
A piaci lelkesedés nem zavarta meg azonban az elemzőket. Mint Tenconi is utalt rá, a részletekről vajmi keveset tudni. A befolyásos brüsszeli Bruegel Intézet kutatója lapunknak azt mondta, hogy a kulcskérdésekben nem születtek jó döntések, s nem is fogják megoldani a problémát. Darvas Zsolt szerint a bankok feltőkésítése súlyos kérdéseket vet fel, mert a tőkeigényt a hiteltelennek bizonyult nyári stresszteszt alapján határozták meg, s egyelőre nem látni, milyen intézkedésekkel előznék meg, hogy a pénzintézetek ne a hitelezés visszafogásával teljesítsék az új tőkekövetelményt. Emlékeztetett rá, hogy a nemrég csődbe jutott belga-francia Dexia nyáron még simán átment az európai bankhatóság vizsgálatán. Az EFSF hitelkapacitásának növelésére kitalált módszer hosszabb távon még károsnak is bizonyulhat. S ha valóban sikerülne a GDP 120 százalékára leszorítani a görög adósságrátát, az még mindig nem nagyon segítene Athénon.
