Iszlám őszt hozhat az arab tavasz
Nem akármilyen napra ébredt hétfőn az „arab tavaszt” kirobbantó észak-afrikai ország: „Megvalósul az álom. A nagy győztes: Tunézia” – lelkendezett címlapján az Al-Suruk arab nyelvű helyi lap, míg a franciául megjelenő La Presse azt írta vezércikkében: „Ebben a hatalmas autokratikus térségben először megy végbe olyan népi konzultáció, amely tiszteletben tartja a hosszú demokratikus hagyománnyal rendelkező országok szabályait és kritériumait.” Az öröm jogos: az alkotmányozó gyűlés tagjainak előző napi megválasztásával Tunézia sikerrel vette az első és talán legfontosabb akadályt, noha demokratikus átalakulásának egészével kapcsolatban maradtak azért még kérdőjelek. Számos nemzetközi megfigyelő és döntéshozó sorában Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is gratulált, amiért a voksolásra „békésen és rendezetten” került sor.
– Tömeges volt a részvétel, 80-85 százalék közötti. Nagyon jó bizonyítványt állít ez ki a tunéziaiakról. Igen büszkék az emberek, és tudatában vannak a hatásnak, amit ez országhatárukon túl is jelent: biztatást ad mindenkinek, aki a demokráciáért harcol – vont mérleget Ana Gomes portugál európai parlamenti képviselő, az EU választási megfigyelője. Larbi Sadiki, az angliai Exeteri Egyetem Közel-Kelet-szakértő politikusa azt emeli ki: senki nem állítja magáról Tunéziában, hogy megtanítja a demokráciát a többi arab országnak, viszont a helyi választási megfigyelő civil szervezet fiatal képviselői együttműködnek majd a líbiaiakkal és az egyiptomiakkal, megosztják tapasztalataikat.
A mintegy hétmillió választásra jogosult tunéziai szavazópolgárból a nyáron csak alig több mint négymillióan vetették magukat névjegyzékbe az 1956-ban függetlenné vált ország első szabad választására.
A hivatalos eredmények várhatóan keddre születnek meg, de az általános várakozások szerint az iszlamista En-Nahda (Újjászületés) Párt végez az élen, ha ez nem is jelent számára abszolút győzelmet. – Nem vagyunk messze a negyven százaléktól, lehet az kicsit több vagy kevesebb is. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy huszonnégy választókörzetben az élen végzünk (a huszonhétből) – mondta a párizsi Le Monde tudósítójának Samir Dilou, a párt politikai bizottságának tagja. A harminc éve alapított, sokáig betiltott, majd idén márciusban, Ben Ali elnök bukását követően legalizált tömörülést Rasid Gannúsi vezeti, aki száműzetésben töltötte az elmúlt évtizedeket. Követendő modellnek tekinti a török konzervatív kormányerőt, az Igazság és Fejlődés Pártját (AKP). Igaz, a választási listák számos szereplője közül a világias pártok – így a Kongresszus a Köztársaságért (CPR) vagy a balközép Ettakatol (Demokratikus Fórum a Munkáért és a Szabadságjogokért) – is beleszólhatnak abba, hogyan alakul a továbbiakban a tunéziai politika.
Az iszlamisták előretörése nemcsak a mohamedán vallás szunnita ágához tartozó, de eléggé szekularizált tunéziaiak körében, hanem külföldön is kérdéseket vet fel. Még azelőtt kisiklás várhat-e a demokráciára, hogy felállna a működtetéséhez szükséges intézményrendszer? Mire lehet következtetni a saria, az iszlám jog bevezetésének szándékából?
Rostoványi Zsolt egyetemi tanár, az arab országok politikai életének szakértője lapunknak nyilatkozva – mint mondta – „jó esélyt” ad annak, hogy a Ben Ali elnök autokráciája utáni iszlamista előretörés valóban mérsékelt keretek között marad. – Gannúsi az iszlám és a modernitás összeegyeztethetőségét hirdeti, utóbbiak között értve a nők jogait is. Amikor megkérdezték tőle, hogy zavarnák-e a „lengén öltözött” hölgyek a tengerparton, mosolyogva azt válaszolta: őt ugyan nem... Meglátjuk, valóban így lesz-e, mindenesetre Tunéziának elemi érdeke, hogy ne essen vissza a fő bevételi forrását jelentő idegenforgalom – állítja a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja. Rostoványi szerint az iszlamista mozgalom jelentős hányada lemondott az erőszakról, és a saria bevezetésének szándéka is inkább szimbolikus jelentőségű. Számos iszlám ország alkotmányában szerepel az ilyesmi.
A győztes, aki nem akar elnök lenni
Nem vágyik a megdöntött Ben Ali elnök székére a hetvenéves Rasid Gannúsi, aki a várakozások szerint a vasárnapi tunéziai választások relatív győztese lesz az iszlamista En-Nahda élén. A 60-as évek egykori diákja egyiptomi kitérőt követően Damaszkuszban – ahol filozófiai diplomát szerez – ismerkedik meg az iszlamista politikával, majd Párizsban mélyed el benne. Később visszatér Tunéziába, és iskolákban, egyetemeken, mecsetekben prédikál. Iszlamista mozgalma azonban kiváltja Habíb Burgiba elnök világi rezsimjének haragját; tizenegy év börtönre, majd életfogytiglani kényszermunkára ítélik. Utóda, Ben Ali megkegyelmez neki, de a 80-as évek végén algériai, majd – két évtizedre – angliai száműzetésbe kényszerül.1992-ben, távollétében életfogytiglanra ítélik az elnökkel szembeni összeesküvésért. Az „arab tavasz” hozza vissza szülőhazájába. A mérsékelt iszlámot hirdető nézetei miatt persona non grata Iránban és Szaúd-Arábiában.
