Még Cristina a remény neve
A 40 millió lakosú dél-amerikai országban a közvélemény-kutatások 52-57 százalékot valószínűsítettek a politikusnőnek, az első jelentések szerint 53 százalékkal nyert. A törvény szerint abban az esetben kell csak második fordulót tartani, ha az első körben győztes jelölt nem éri el a voksok negyven százalékát, s kevesebb mint tíz százalékkal vezet a másodiknak befutó vetélytárs előtt. A további hat elnökjelölt közül egynek sem jósoltak 20 százaléknál többet.
– Amikor 2001-ben az államcsődöt bejelentették, nemcsak a szegények, hanem a középosztálybeliek is hónapokon át tüntettek, hiszen megtakarításaik felét elveszítették. Senki sem hitt az ország jövőjében. Aztán jött a Kirchner házaspár, s azóta visszatért a remény is – mondta egy Buenos Aires-i számítógép-technikus fiatalember a londoni Financial Times tudósítójának. Cristina Fernández népszerűsége csak áttételesen hasonlítható a perónista mozgalom egykori „istennőjéhez”, a filmből és musicalből is világszerte ismert Evitához, aki Juan Domingo Perón elnök élettársaként a második világháborút követő években megszólította az „ingnélkülieket”, az egyszerű munkásokat.
A brit lapnak nyilatkozó fiatalember szerint „Cristina királynő” azért lehet a mai fiatal nemzedék favoritja, mert ő is „a javak igazságosabb elosztását”, a „szociális felzárkóztatást” ígérte, és tett is érte. Balközép populista kormánya szubvencionálja az energia- és a tömegközlekedési árakat. Másfél millió laptopot adtak át ingyenesen középiskolásoknak. A minimálbér 541 dollárnak felel meg, ami a legmagasabb Latin-Amerikában. A hivatalos kimutatások szerint a 2001-es pénzügyi összeomlást követően a lakosság közel fele számított szegénynek, napjainkban állítólag már csak tíz százaléka. Még akkor is látványos a javulás, ha a független kutatóintézeteknek lenne igazuk, miszerint valójában 21 százalék szegény.
Cristina Fernández férje, Néstor Kirchner 2003-ban győzött az elnökválasztásokon. A világ akkor azért kapta fel a fejét, mert Argentína szakított a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), majd meglepetésre gyors gazdasági növekedést produkált. Az évi 7-9 százalékos GDP-bővülést főleg agrártermékei és ásványi kincsei kivitelének köszönhette. Kirchner négyéves mandátuma végén, 2007-ben, meglepetésre, feleségének adta át az elnökjelöltséget – alighanem azért, hogy aztán újra visszavegye, miután az alkotmány csak két terminust engedélyez. Ám erre már nem volt lehetősége, tavaly októberben meghalt. A kirchnerizmus, mint a hagyományos perónista mozgalomnak egyik új vonulata, így most Cristinával ismételhet az elnökválasztáson.
Megfigyelők szerint az elnök asszony szerencséje, hogy idén tartják a választásokat. A gazdasági előrejelzések szerint az idei nyolc- helyett jövőre legfeljebb ötszázalékos lesz a növekedés, részben a világgazdaság megtorpanása, egyebek között a szója árának világpiaci áresése miatt. A szomszédos Brazília már 18 százalékkal leértékelte fizetőeszközét, hogy segítse az exportot. Cristina Fernández gazdasági minisztere, a rockénekesként is elhíresült Amado Boudou – akit az államfő most alelnökjelöltként vett maga mellé – már bizonyos trükkökre rákényszerült: 2008-ban államosították a magánnyugdíjpénztárakat, egy évvel később a jegybank tartalékait használták fel adósságtörlesztésre. A külföldi befektetők bizalmatlanok, pedig Boudou ügyesen lavírozik a Párizs Klubba tömörült országokkal folyó adósságtárgyalásokon. A legveszélyesebb az elszabadult infláció. Hivatalosan ugyan csak 8-10 százalékot ismernek be, ám valójában inkább 25 százalék körüli, s ezzel „elveszi” azt, amit a kormány nyújtott a minimálbér és a nyugdíjak emelésével, illetve a gyerektámogatási rendszer bővítésével.
