Bár korábban a szakértők apátiától és alacsony választási részvételtől tartottak, az utcakép épp ennek ellenkezőjét mutatta. Sokan már jóval a választóhelyiségek megnyitása előtt álltak sorban, hogy leadhassák voksaikat, távozáskor pedig büszkén mutogatták kék tintába mártott mutatóujjukat. A hétmillió választásra jogosult tunéziai egyelőre alkotmányozó nemzetgyűlést választott: a 217 képviselő írja majd az ország új alkotmányát, nevezi ki az átmeneti kormányt és az elnököt, valamint kitűzi – valószínűleg egy éven belül – a következő, már „valódi” parlamenti és elnökválasztás dátumát. Bár a végeredményekre ma derül fény, Foued Mebazaa, az ország átmeneti elnöke máris közölte, ő végleg visszavonul a politikától, akárki is nyeri a választásokat, azt tiszteletben tartja.

Mohamed Bouzani, a decemberben öngyilkos lett – és ezzel az arab tavasz tiltakozáshullámát elindító – fiatalember édesanyja elégedetten nyilatkozott a voksolásról: szerinte már a választás maga a szabadság és a méltóság győzelmét jelenti – idézte az asszonyt a Reuters.

Az előrejelzések szinte bizonyosan a magát mérsékelten iszlamistának mondó Ennahda párt győzelmét jósolták, akár a szavazatok 30 százalékának megszerzésével. Ám a választási rendszer bonyolultsága miatt egyedül nem fognak tudni alkotmányozni, sem kormányozni. Az Ennahda győzelme és későbbi politizálása szintén túlmutathat a tunéziai határokon. A térség legtöbb elemzője is csupán találgatja, hogy a mérsékelt iszlám vajon mit jelent, milyen elvek és értékek mentén fognak politizálni, ésmennyiben egyeztethető össze mindez a demokratikus szabadságjogokkal?

Az Ennahda vezetője, Rashid Gannouchi mindenesetre bizonygatja, hogy a nők jogait tiszteletben tartják majd, és modern, felvilágosult államot terveznek. A bizonytalanságból fakadó feszültséget azonban jól mutatja, hogy az iszlámtól tartó tunéziaiak egy csoportja rátámadt a választásról hazasiető Gannouchira, és terroristának, gyilkosnak nevezték, majd sürgették, hogy térjen vissza Londonba, ahol az elmúlt 22 évet száműzetésben töltötte. Gannouchi azonban profi politikusként állta a támadást, és utána nyugodtan nyilatkozott: „Ez egy történelmi pillanat, Tunisz és az arab tavasz ma újjászületett – mondta a Reutersnek. „Ezt most nem a diktatúra bukása, hanem egy valóban pozitív fejlemény váltja ki, ez pedig a népképviseleti rendszer megszületése.”

Kevésbé lelkes beszámolót közölt a brit Observer a tunéziai helyzetről: a tudósítónak nyilatkozó emberjogi szervezetek képviselői arról panaszkodnak, hogy a rendszerváltás legfeljebb a politika legfelsőbb szintjén ment végbe. A rendőrségen még mindig mindennaposak a kínzások, a visszaélések, a bíróságokat Ben Ali elűzött elnök emberei irányítják, az országban pedig még a korábbinál jobban is elharapózott a korrupció. Ahhoz, hogy valóban változásról lehessen beszélni, jóval több mindennek kell történnie, mint egy politikai választás – írja a lap.