Az alpesi Obama és a bulvár
Werner Faymann méltatásában a News című színes hetilap sem maradt le, az újság főszerkesztője „alpesi Obamának” nevezte a kancellári székbe került politikust. Most kiderült, a támogatásnak ára volt: Faymann-nak és államtitkárának a bécsi parlament vizsgálóbizottsága előtt kell számot adnia arról, hogy valóban rákényszerítették-e az állami cégeket a sajtókampány finanszírozására?
A ma az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) elnöki tisztét is betöltő Faymann 2007 januárja és 2008 decembere között közlekedési miniszter volt, a parlamenti vizsgálóbizottság ezt az időszakot veszi rövidesen górcső alá. Az ellenzéki Zöldek vezette testület annak a szabadságpárti feljelentésnek ered a nyomába, amely szerint a miniszter korábban a bulvárlapokban népszerűsíttette magát. A pozitív sajtóért hirdetések megrendelésével fizetett. Pontosabban fizettetett, a fennhatósága alá tartozó állami vállalatokra gyakorolt nyomást, hogy állják a számlát. A vádak szerint a súlyosan veszteséges államvasutaknak, az ÖBB-nek és a hasonlóképpen komoly hiánnyal küzdő autópálya-fenntartó cégnek, az Asfinagnak kellett magára vállalnia a fi nanszírozást, de az osztrák sajtó legújabb kutatásai szerint jutott a terhekből a Schienen-Controll GmbH-nak is, amely az osztrák vasúti szállítások piacának versenytisztaságát vigyázza.
Az évek óta fel-felmerülő állításokat Werner Faymann s az árnyékkancellárnak nevezett államtitkára, Josef Ostermayer, aki kivitelezte a „dicsérő cikkeket hirdetésekért” akciókat, ezúttal is igyekeztek lesöpörni az asztalról. Értelmetlennek minősítették a vádakat, hangoztatva, hogy egy miniszternek nincs módjában anyagi döntéseket kicsikarni az önállóan gazdálkodó állami vállalatoktól. 2011 őszén azonban egyre-másra kerülnek elő bizonyítékok, talán mert a szociáldemokratákkal koalíció ban kormányzó néppártnak –amely a szintén állami Telekom Austria miatt küzd korrupciós vádakkal –is van törlesztenivalója az SPÖ-vel szemben.
Ott van mindjárt a másfél millió olvasóval rendelkező Krone 2007. január 21-én indított, többhetes sorozata, aMi vasútunk, amely a napilapban meghatározó olvasói levelek rovatban jelent meg. Ebben Faymann maga válaszolt a vasúttal kapcsolatos kérdésekre, például arra, hogy miért nehezen érthető a menetrend, miként lehet a bonyolult jegyautomatákat kezelni, miért piszkosak az étkezőkocsik. A Krone Krónika rovatának akkori vezetője, a magyar származású Claus Pándi, aki időközben nagy hatalmú politikai szerkesztővé avanzsált, dicshimnuszban harangozta be, hogy az új miniszter közvetlenül a bulvárlap olvasóival értekezik s teszi kényelmessé vasúti utazásukat. A hirdetésként is felfogható levelezést az ÖBB fizette – ez már bizonyított –, kereken 500 ezer eurót.
Az osztrák államvasutak éléről időközben eltávolított vezérigazgató, Martin Huber az osztrák parlament számvevőszéki bizottsága előtt állította, hogy 2008 februárjában az árnyékkancellár Ostermayerrel és az ÖBB felügyelőbizottságának élén álló Horst Pöchhackerrel kellett találkoznia egy bécsi vendéglőben, ahol kedélyesen tudatták vele: a vasút 23 millió eurós marketing-költségvetéséből ajánlatos 7 milliót a miniszter hirdetéseire fordítania.
De nem csupán a Neue Kronen Zeitung kapott a közlekedési miniszter alá tartozó állami vállalatok hirdetési keretéből, hanem a többi bulvárújság is. Így az Österreich és az ingyen terjesztett Heute, amelyet rokoni szálak kötnek a Kronéhoz, lévén a két lap főszerkesztői házastársak. A Profil című bécsi hetilap legújabb száma szerint az is előfordult, hogy a „megfejt” vállalat csak utólag értesült a miniszter és az újság közötti ügyletről. Például a már említett Schienen-Control GmbH maga is kampányt tervezett tevékenysége bemutatására, s csak a minisztériumi figyelmeztetésből tudta meg, hogy ő már anyagilag visz egy programot, nem lenne hát okos dolog keresztbe finanszírozni. Előkerült egy feljegyzés az Asfinagtól is 2007. augusztus 7-i dátummal. Eszerint az Österreich napilapban Közlekedésbiztonság címmel mellékletet jelentetnek meg 136 ezer euróért. „Az együttműködést a napilappal Faymann miniszter tárgyalta le, s ő kötötte az egyezséget” – áll a feljegyzésben.
Werner Faymann a bécsi önkormányzatnál kezdte karrierjét, Helmut Zilk polgármester hozta őt öszsze a Kronét kiadó Hans Dichanddal. Faymannból később a lakásosztály befolyásos vezetője lett, zsíros költségvetéssel, s már ekkor nagy fontosságot tulajdonított a bulvársajtóval való együttműködésnek. Osterma yer, az „alteregó” már Faymann 1994-es osztályvezetői kinevezésekor beült vele a városházára, s kíséri azóta is minden posztján. Mindmáig ő avatkozik közbe, ha a sajtó nem azt írja, amit elvárnak tőle – itt persze a baráti, megdolgozott újságokról van szó –, smint hírlik, sohasem az adott újságíróval veszi fel a kapcsolatot, hanem a lap tulajdonosánál kopogtat. A miniszteri időszakban kivirágzott együttműködés a bulvárral azóta is folytatódik, amióta Faymann a kormány élén áll. A Media Focus Re search nevű ügynökség adatai szerint 2010-ben az osztrák írott sajtóban megjelent politikai hirdetések 56,6 százalékát a Kronen Zeitung, az Österreich és a Heute hozta, részesedésük a kereskedelmi hirdetésekben – az autóktól a mosószerekig – viszont csak 37,6 százalék.
Nem csupán a hirdetések miatt érdemes hűségesnek lenni, a lojalitást, mint hírlik, bizalmas infókkal is jutalmazzák. 2010 májusában például, amikor az uniós pénzügyminiszterek a görög válságról tárgyaltak, Josef Pröll akkori néppárti pénzügyminisztert és alkancellárt felhívták a Krone szerkesztőségéből, megerősítést kérve, hogy Ausztriának tényleg 600 millió eurót kell-e adniuk a görögök megsegítésére. Mint Pröll utólag elmondta, ő csupán fél órával a telefonhívás előtt tájékoztatta Faymann kancellárt az osztrák hozzájárulás mértékéről.
